Dog Seokjin Hibrid [Egyrészes]

Hibrid Seokjin

Újabb hibrides OS. Aki még mindig nem tudja, milyenek a hibridek az... Kezdje el olvasni, aztán majd rájön. :D

Figyelmeztetések: 6600+ szó, hetero, hibrid, 18+

Harmadik fél szemszöge

Nem egyszerű különlegesnek lenni. Attól függetlenül, hogy a Világ hirdeti az egyenlőséget és az elfogadást, az is természetes, ha mi ezzel nem tudunk egyetérteni. De az már elfogadhatatlan akárhogyan is nézzük, hogy gondolatainkkal valakinek fájdalmat okozzunk. Ennek ellenére ezt rendszeresen megtesszük. Szóban bántalmazunk másokat, megszóljuk a kinézetüket, viselkedésüket, műveltségüket, vagy egyszerűen csak azt, hogy léteznek, annak ellenére, hogy valójában semmiben sem különbözünk tőlük. Ez az embereknek sem egyszerű, de azoknak végképp nem, akik egy olyan réteget képviselnek, akik egy fél évtizeddel ezelőtt még nem számítottak függetlennek. Így valahogy nehezebb az élet és ezeknek a személyeknek valamiért sokkal fontosabb az, hogy olyanok legyenek mint a tévében és újságokban mutogatott celebek, mint az, hogy különlegessé váljanak. Sojungnak is ez volt minden álma. Míg a normál emberek a tömegből való kitűnésről álmodoztak, ő csupán arról, hogy egy nap majd ugyanolyan mosollyal fogadják egy üzletben, étteremben, vagy moziban, mint azokat, akiknek nincsenek állatfüleik és farkincájuk.
– Anya! Elmentem! – kapta magára kabátját Sojung. Már csípett az őszi idő mely lassan a télre készült. – Este jövök! – dobta táskájába kulcsait.
– Rendben! Írj, merre jársz!
– Oké! Sziasztok! – lépett ki lakásuk ajtaján amint elköszöntek tőle szülei is.
Egyik barátnőjével volt programja. Kis gyorséttermi kaja, egy kávé és csevegés, miközben mindketten fejükre húzott kapucnijuk alatt bujkáltak. Szerették a hidegebb időt, mert senki sem nézett rájuk furcsán amiért tetőtől talpig fel vannak öltözve. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy elrejtsék hibrid vonásaikat mások elől, mely sokszor sikerült is. Nem ők voltak az egyetlenek akik kihasználták a kapucnis pulcsik és a téli sapkák előnyeit, emiatt pedig sokan gyanakodtak rájuk, de mindannyiszor kedvesen szolgálták végül ki őket. Azonban ezt a kis csalást nem csak ilyen helyzetben használták fel az emberekkel és az ő előítéleteikkel szemben, hanem más téren is próbálgatták.
– Na és ő milyen? – mutatták egymásnak mobiljaikat, melyeken egy társkereső applikációt bújtak éppen férfiak után.
Nem volt feltétel, hogy ember, vagy hibrid legyen a választott személy, viszont amennyire elfogadóak voltak ők, annyira ellenszenvesek sokan, ezért tettek fel mindketten olyan képet magukról, amin nem látszódott sem állatfarkuk, sem füleik. Nem jelölték be azt sem, hogy hibridek lennének, de azt sem, hogy nem. A lényeg számukra a semlegesség volt, ezért pedig meg is tettek mindent.
– Nem hinném, hogy jó lenne. Nézd a leírását. Olyan érzést kelt, mintha nem kedvelné túlságosan a mi fajtánkat.
– Az állatokat szereti.
– De külön kiemeli, hogy az állatokat és az embereket is, de a hibrideket már nem említi. Ez nekem nagyon fura.
– Igazad lehet – vizsgálta még néhány másodpercig a képet. – Pedig cukinak tűnt – utasította el végül Sojung a jelöltet.
Biztosra akartak menni, ezért elég sok pasit dobtak a kukába, mert nem derült ki róluk tisztán, hogy szeretik-e a hibrideket. Ez fontos kérdés volt, hiszen nem akarták beleélni magukat olyan dologba, ami egy ilyen lényeges tény hatására esélytelenné válhat, mivel úgy tervezték, nem azonnal közlik az információt majd a kiszemelttel. Válogattak is még a férfiak között, viszont hamar elrepült az idő, amikor pedig kezdett már viszonylag későre járni, elváltak útjaik. Azonban Sojung nem tudta pihentetni a következő találkozásig az applikációt, ahogyan társa. Otthon, az ágyában fekve, tovább nézelődött a közelben lévő elérhető férfiak között. Sokan megtetszettek neki és lényegesen többnek adott esélyt, mint korábban barátnője társaságában. Kapott is már néhány üzenetet, azonban félt még válaszolni egyre is, ezért pihentette ezt a dolgot legalább a következő napig. Reggel az iskolába menet böngészte a bejövő leveleket. Továbbra sem volt elég bátorsága akár egyre is válaszolni, mert ott ült vállán a kis ördög, hogy biztosan mind letiltaná, letörölné őt azonnal ahogyan megtudnák, a kapucni alatt két szőke, retriver kutyafül lapul. Inkább hagyta lógni a levegőben az egész helyzetet. Még az iskolában is igyekezte pihentetni a programot, miközben barátnője mutogatta neki a férfiakat. Sojunggal ellentétben ő a nagyját elutasította. Nagyon válogatós volt, de persze az érthető, hiszen az emberek többsége még olyan családban nevelkedett, akik nagyjának gyerekkorában biztosan szerepelt egy hibrid, mint a ház kis kedvence, tulajdona, esetleg szolgája. Sojung ezúttal nem várta a nap végét, mert akkor válaszolnia kellett mindenkinek. Hosszú idő óta először érezte azt, nem szeretné elhagyni a gimnázium falait majd délután, de kénytelen volt. Otthon is próbálta kerülni a dolgot, de este végül rákényszerült, hogy megnyissa a postaládáját és válaszoljon néhány jelöltnek. Persze ekkor is sokan kiestek a szórásból, hiszen rengetegen csupán arra utaztak, hogy megdöntsék, ami neki természetesen nem volt célja. Ám ezek után is maradt néhány olyan férfi, akik jó randipartnernek ígérkeztek.