Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? [Sirius Black version]

↱1. A terv

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben tegnap is éppoly átlagos nap köszöntött diákokra és tanárokra, mint a hét bármelyik napján. Persze csakis akkor, ha lehet átlagosnak nevezni bármelyik napot, amit a négy, jelenleg hatodikos griffendéles fiú a kastélyban töltött. Ők, mármint James Potter, Sirius Black, Remus Lupin és Peter Pettigrew voltak „felelősek" a szórakoztatásért és a legtöbb csínyért.

Már benne jártak a délutánban, javában zajlott a tanítás, ezért a folyosók üresek voltak, egy kivételével. Azon éppen egy lány rohant végig, a lábán viselt tornacipőnek hála teljesen hangtalanul. Talárján a griffendél címere volt, bal vállán a táskája lengett, míg jobb kezével nyakkendőjén a csomót próbálta kilazítani. Ő maga se tudta, merre tart, csak ment előre; nem látott a szemét elöntő könnyektől. 

Pedig ő, Cinthya Rose mindig igazán erős volt, legalábbis annak tartotta magát és erre nagyon büszke is volt. A szülei varázslók voltak,  szeretetben nevelték fel őt és a testvérét is. A nővére, Amelia Wren már kijárta a Roxfortot Rose negyedéves korában és a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott amneziátorként és hivatalos félrevezetőként. Szükség is volt a munkájára, mert egy bizonyos sötét mágiával foglalkozó varázsló egyre nagyobb népszerűségre és követőkre tett szert; sajnos a mágusok körében egyre hírhedtebbé vált a rémesebbnél rémesebb bűntettek miatt, amelyeknek fő célpontjaivá a muglik, azaz a varázstalan emberek váltak. Ennek a csoportnak egy nevet is adtak, amelyről egyről hangosabban suttogtak. Halálfalók - így hívták magukat. 

Rose aggódott is; az iskola alig másfél hónapja kezdődött el, neki pedig rémes nyara volt. Nemcsak a halálfalók miatt, akik a környékükön pusztítottak és ezért a nyár nagyobb részében nem űzhette a kedvenc szórakozását (természetjárás); nyáron kedvenc nagynénje gyermeket várt, de a szülés közben komplikációk léptek fel és az asszony belehalt a szülésbe. A kicsi, Charlotte Hope megszületett, és szerencsére egészséges, de Rose a szíve mélyén még mindig gyászolt. Erről senki nem tudott a legjobb barátnőjén, Lily Evanson kívül.

Emellett Rose-nak más baja is volt. Az iskola egyik helyes - ezt még ő maga is elismerte - bajkeverője, maga Sirius Black csapta a szelet a lánynak. A lány nem tudta, mivel érdemelte ki ezt a "kegyet", de szívesen lemondott volna róla. Rose kivételes lány volt, kívülről talán kicsit fiús, mert szerette a tornacipőket, igazi kviddicsbolond volt, és kényelmesebben érezte magát mugli öltözékben, mint boszorkánytalárban. Szívesebben hordott nadrágot, mint szoknyát. Nem szerette (agyon)sminkelni magát, mint a legtöbb korabeli, tizenhat körüli lány. Barna haját a nyáron lilára változtatta. Levendulaszínével kellemes összhatást keltett a legtöbb fiúban. Nemcsak szép volt, okos is. Tanulni ugyan nem szeretett - nem hiába került a griffendélbe. Tiszta szívű volt, bátor, őszinte és a barátaihoz végletekig hű, a tudás pedig az ilyen személyiségekre csak úgy tapad magától, mint másokra a kosz. A mázlista dög.

Sirius Black nem véletlenül figyelt fel rá. Különleges képessége volt a lányok kiismeréséhez, amit szívós hódítási technikájával ért el; bár azt talán még ő maga sem érezte mekkora fába vágta a fejszéjét, amikor is a lány határozott elutasítása ellenére tovább udvarolt neki.  És amíg ez feltűnik neki maradnak a kérdések: lehet-e udvarlásnak nevezni azt, ami a lány akarata ellenére történik? Lehet-e tartós az érzelem, amit így szereznek meg?

A fiú nyomulását bájitaltanon elégelte meg a lány; egyébként sem volt a kedvence ez a tantárgy, Lumpsluck pedig Sirius mellé osztotta be, nem tudva mit okoz ezzel. Rosie már csak a gondolatára is remegni kezdett, hogy Sirius úgy nézett rá, mint egy igazán csábító pipihúsra a piacon; talán a hugrabugos Williget meg tudta vezetni így, de ő köszönte, nem kívánt sem játékszer, sem célpont lenni. Ennek tetejébe Sirius tett valamit, amit nem kellett volna.