Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? [Sirius Black version]

↱3. A barlang

Rose vasárnap elég későn kelt. Ami azt illeti barátnői is, mert Lily és Alice iszonyú részletesen hallani akarták a randi minden egyes percét. A lány eleget téve a kérésüknek tényleg mindent elmesélt nekik, azután pedig hosszasan boncolgatták a történteket. Mire mind ágyba bújtak, már jóval elmúlt éjfél.

Most pedig csak éberen feküdt az ágyán hosszú percekig, várta mikor tér magához. A tegnapon járt az esze... azon, hogy amikor azt mondta Siriusnak, hogy jól érezte magát az tulajdonképpen nem is volt hazugság. Vajon a fiú érezte ezt? Érezte, hogy amikor ott ültek a Fekete-tótól egy karnyújtásnyira, ő, Cinthya Rose önmagát adta? Olyan idegennek érezte magát a saját testében, hiszen Sirius is olyan különös volt. Az egyik pillanatban még nagymenő, a másik pillanatban csak egy őszinte srác, akire igenis hatással van az élet. Amin csodálkozott, az éppen az volt, hogy Sirius a bizalmába fogadta őt - egészen meg is ingatta az eredeti tervét már most, a kezdetek kezdetén.

Rose sóhajtva az oldalára fordult. Egy kéz lógott ki a mellette levő ágyat - és tulajdonosát- eltakaró baldachin alól. Talán Lilynek igaza volt és be kellett volna érnie egy rémes randevúval.

Sirius néhány vállrándítással elintézte a mesélést, hiszen úgy tűnt, a Black-féle sárm megtette hatását a lánynál. Nem is sejtette, mekkorát tévedett. Rose-nak az a néhány perc okozott fejtörést, amikor a legőszintébben viselkedett vele. Remus és James is kételkedve hallgatta barátja mesélését. Egyrészt egyikük sem gondolta, hogy Rosie tényleg le lett nyűgözve Tapmancs viselkedésétől is. És, ahogy Sirius szinte áradozva mesélt, a két fiú somolyogva összenézett: vajon miről hallgat harmadik társuk?

* * *

- Azért nem árt, ha viszel neki néhány pirítóst - morogta Remus. A Nagyteremben ültek, és reggeliztek. A hatodikos griffendéles lányok közül pedig csak ketten jelentek meg, egyik sem Rose vagy Lily volt az.
Remus egy szalvétával összefogott pár szelet kenyeret és barátja mellkasához vágta. Sirius odakapott és egy „kössz"-t felelve félretette a kis csomagot. Reggelizni készült.

A lányok viszont leleményesebbek voltak, és miután rendbe hozták magukat elmentek a konyhára.

- Igen, Danny mutatta egyszer - suttogta Rose Alice-nek, a hugrabug házhoz vezető folyosón állva, egy nagy halom hordó mellett. - Egy csendéletet kell keresni... gyümölcskosarat és rajta egy nagy körtét.

Ott szépen megreggeliztek, aztán pedig elvonultak a könyvtárba. Ott találkoztak az emlegetett szamárral, aki kissé rosszkedvűen ült egy elég hosszú pergamen felett. Úgy tűnt a fiú nem vette észre a lányokat, így Rose mögé osonhatott, és látta, a fiú egy esszét ír a megjelenítő bűbájok technikájáról és a hibákról, amiket elkövethet.

Danny megdermedt a lány közelségétől. A belőle áradó finom levendulaillat csiklandozta az érzékeit, így, ha más miatt nem is, hát emiatt biztosra vette, hogy ő az, aki a háta mögött áll.

- Az a dolgozat két tekercs - kuncogott Rose -, te pedig háromnál jársz.

- És még nem végeztem - morogta, és felnézett a lányra. Elég félreérthető helyzetben voltak így, mert Rose nem hajolt el, így az arcuk között körülbelül tíz-tizenöt centiméter volt. Aztán a lány észbe kapott és hátrahúzódott. Más se hiányzott neki, gondolta, minthogy félreérthető helyzetbe keveredjen egy barátjával. Danny csalódottan fordult a dolgozata felé. - McGalagony azt is kiadta, hogy írjam össze milyen hibákat követtem el a varázslat során.

- Ó - sóhajtott Rose. - Azt utálom... az a legnehezebb része szerintem. Hiszen, ha tudnám mi a rossz, akkor nyilván nem csinálnám, igaz? - vont vállat, miközben lehuppant a fiú mellé.