A 23

1.

–Biztos hogy menni szeretnél? – néz rám anya aggódó szemekkel. –Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban – borzong össze. Anyáról tudni kell, hogy általában, amit ő megérez, az úgyis van.
–Tudod hogy menni akarok! – néztem rá mosolyogva. –És ne aggódj. Nem lesz semmi baj, ami miatt aggódnod kellene – öleltem át szorosan. Anya nem bírta sokáig, szemeiből könnyek kezdtek el hullani. -Annyira szeretlek!
–Ne felejtsd el felhívni minket amit odaértetek! Rendben? – motyogja bele a fülembe anya.
–Rendben – mondtam, miközben kicsusszantam anya ölelő karjai közül. Megfordulva leguggoltam Hannához és Kristófhoz, a két kistesómhoz. –Legyetek jók – mutattam fel ,,szigorúan” a mutatóujjamat, amit meg is rázogattam előttük. –Rendben? – mosolyogtam rájuk, majd őket is egy hatalmas ölelésben részesítettem. Hanna alig tizenegy éves, míg a kisöcsém tizennégy éves. Mindkettőjüket imádtam a maga módján. Hannának fekete haja volt barna szemmel, - egyébként egy igazi kis szépség lesz belőle – míg az öcsém szőke haj és kék szemmel született. Na ennyi kellett ahhoz, hogy tudjam, hogy ő egy igazi macsó lesz felnőtt korára.
–Velem mi lesz? – dobbantott egyet apa a lábával. -Engem kihagysz? – apának fekete haja volt és zöldesbarna szeme. Úgy mondanám, hogy ő egy igazi mintaapa. Soha nem a munkája van az előtérben, hanem a gyerekei. Mindig elvisz minket valahová játszani, vagy egyszerűn csak nézelődni.
–Apa! – ingattam nevetve a fejemet. –Téged sehonnan sem lehet kihagyni – öleltem meg apát is. Alig pár másodpercet tölthettünk el egymás karjai közül, mikor anya megszólalt.
–Kincsem. Az ott nem az a busz amelyre vártál? – mutat tőlem jobbra. Elengedtem apát, hogy láthassam, mire is értette ezt anya.
Megláttam. Egy hatalmas busz állt be nem messze tőlünk. Nagyon sokan vártak a buszra. Még egy utolsót intettem nekik, majd megindultam a tömeg felé!
–AKIK A ZEMPLÉN MEGYEI TÁBORRA JÖTTEK, AZOK JÖJJENEK A NÉGYES BUSZÁLLOMÁSRA! – kiáltotta egy férfi hang a bemondóból. Mivel a Zemplén megyei táborra jöttem, megkerestem a szememmel a négyes buszállomást. Kellett egy kis idő mire megtaláltam, mert nem ott volt, ahol eredetileg gondoltam, hanem egy jóval eldugottab helyen találtam meg. Ott is sokan voltak, de nem annyira sokan mint az előbbi busznál. –Mindenki itt van? – kiáltotta ugyanaz a hang mint ami az előbb szólt a hangosbemondóból. Egyszer csak elővett egy hatalmas papírkupacot, majd elkezdte felsorolni a neveket. Mikor mindenkinek felsorolta a nevét, elmondta, hogy mik lesznek a teendők, és hogy alig pár órára leszünk csak otthonról, szóval ha valakinek valami baja esik, vagy van, azt azonnal haza tudják hozni.
–Szia! – farol be mellém egy derékig érő enyhén szőkés hajú lány. –Az én nevem Hollósi Jázmin. Na és a tied?
–Neked is szia! – mosolyogtam rá kedvesen. –Az én nevem Németh Glória. Örvendek a találkozásnak – nyújtottam ki felé jobb kezemet.
–Én is – fogadta el baljával. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan összebarátkozok valakivel. Alig pár perc alatt. –Én már nagyon várom a tábort – néz szét mosolyogva az összegyűlt tömegen. –Ez az első olyan tábor, amin messze leszek anyáéktól.
–Nekem is.
–Mindenki tegye be a csomagját a csomagtartóba – mondogatta  egyfolytában Hajas Lázár. Ő volt az egyetlen felnőtt, aki vigyázott a csapatunkra.
Nagyjából egy öt perc múlva mindenki megvolt a csomagja bepakolásával. Jázmin és én középen foglaltunk helyet. Mellénk leült egy kékhajú fiú. Mik vannak! Ha én ezt csinálnám a hajammal a szüleim megölnének engem. Na jó nem szó szerint, csak nagyon leszidnának, hogy engem nem így neveltek.
–Sziasztok – fordul felénk. –A nevem Zalai Ákos! – nyújtotta ki először felém majd Jázmin felé a kezét.
–Glória, de hívj csak Riának – fogadtam el a kezét.
–Szevasz – mosolyog rám.
–Jázmin – fogadta el végül Jázmin is a kezét.
–Neked is szevasz – röhögi el magát halkan.
–Na kiröhögtétek magatokat? – lép be közénk egy csokoládé barna hajú fiú. –Szeretnénk elmenni – utalt a még mindig összefogott kezekre.
–Akkor menjetek tessék – engedtem el Ákos kezét. –Bunkó fasz – motyogtam halkan mikor elhaladt mellettünk. Hátrafordult felém, láttam hogy már nyitotta a száját mikor Hajas Lázár megszólalt. Mielőtt visszafordult volna kidugtam rá a nyelvemet.
–Jól mondtad Ria – néz rám Ákos. –Tényleg egy bunkó fasz.
–Még sosem beszéltem ilyen csúnyán ezelőtt – fogtam a számra.
–Lehet hogy hatással vagyok rád – mosolyog rám. A hangja alig halhatóan karcosan cseng a fülemben. Ránéztem Jázminra, aki enyhe pírral nézte Ákost. Magamban csak elmosolyodtam. Meglöktem Jázmin vállát, majd mikor felém nézett rákacsintottam, miközben Ákos felé bökdöstem a fejem. Félrenézett.
–Tetszik igaz? – suttogtam a fülébe.
–Igen.
–Szorítok – néztem rá majd hátra dőlve az ülésen lehunytam a szemeimet. Egy kicsikét elszunyókáltam. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon ami rázogatott.
–Ria ébredj – rázogatott tovább a kéz.
–Mi az? – nyitottam ki kellemetlenül a szememet.
–Eltévedtünk – néz rám ilyet arccal.
–Ezt hogy érted? – kérdeztem komásan.
–Senki sem tudja, hogy hol vagyunk.
–Még Lázár sem?
–Még Lázár sem!
Szinte azonnal, mintha egy puskából lőttek volna ki keltem fel az ülésből. Körbenéztem, s a buszon nem volt rajtunk kívül senki más.
–Hol vannak a többiek? – néztem rá értetlenül.
–Kint vannak a busz előtt – mutatott ki az üvegen, ami megmutatta, hogy már mindenki ott kin van és várnak.
–Mire várnak a többiek? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.
–Rád, hogy felébresszelek.
–Na és minek kell ahhoz felkelteni?
–Mert nem akarnak senkit sem hátrahagyni – mondta majd elkezdett lehúzni a buszról.
–Na! Csak lefáradtál a nagy hátsóddal– nézett rám gúnyosan a nemrég megismert 'bunkó fasz'.
–Nem akartam lefáradni nyugodjál meg – mosolyogtam vissza gunyorosan. –Miért van az, hogy minden fiú ilyen bunkó? – fordultam Jázmin felé. De persze direkt nem halkan kérdeztem meg.
–Na ide figyelj törpilla!  - elkezd felém jönni nagy bőszen. –Hogy van merszed kétszer is lebunkózni? – áll meg előttem pár centire.
–Volt az három is – motyogtam magam elé.
–Hogy mondtad? – hajol le hozzám. –Még a tudtom nélkül is lebunkóztál? – hajol bele még jobban az aurámba. –Na?
–Mért? Tán engedélyt kell kérnem ahhoz, hogy kinyilvánítsam a véleményem? – hajoltam én is közelebb hozzá.
–Na jó srácok lányok ennyi elég lesz mostanra. Van még alkalmatok egymás vérét szívni, de most ki kéne találni, hogy mégis hogyan jutunk ki innen – állt be közénk Hajas Lázár. Erre mind a kettőnknek hátrébb kellett, hogy lépjünk. –Mivel semmilyen eszköz nem működik, és még a sofőr sem tudja hogy hol vagyunk. Pedig elvileg GPS-sel jöttünk. Na mindegy. Egy a lényeg, hogy senki se pánikoljon, mert nem akarok sérülteket ellátni. Köszönöm, hogy meghallgattattok – mondja ki utolsó szavait a csoporthoz. –Álljatok meg – csap egy hatalmasat a homlokára. –Elfelejtettem mondani, hogy mindenki gyűjtsön elegendő élelmet és tűzifát. Rendben?
–Rendben! – válaszoltuk egyszerre.
–Akkor nyomás az erdőbe, és ha lehetséges akkor kisebb csapatokban legyetek, hogy tudjatok egymásnak segíteni, ha valami történne!
Lázár vég szavaira már senki sem figyelt oda. Mindenki csak ment amerre látott.
–Ria – futott oda hozzám Ákos. –Leszünk egy csapatban?
–Persze – mondtam. –Jázmin jössz? – fordultam ismét Jázmin felé.
–Nanáá – ujjongott.
–Na és te? – változtattam meg hangszínem, mikor ránéztem Mr. Bunkóra.
–Ki nem hagynám – néz vissza rám. –Egy ilyen kislánynak biztosan elkel a segítségem.
–Kislány a lótúród! – dobbantottam egyet. Tudooom ez most eléggé az volt, de na! Engem ne sértegessen egy ilyen ember!
Egy hatalmasat nevetett, aminek az volt a hatása nálam, hogy elpirultam, és nem tudtam másra nézni csak rá. Ezt Jázmin is észre vehette, mert most ő bökdöste meg a vállamat. Ránéztem majd rám kacsintott.
–Sok sikert – mondta alíg halható nevetéssel a hangjában.