Egy szobában ébredtem, melyet csupán a sötétség borított. A szobában csend honolt, mely most félelemmel töltött el.
Hol vagyok?
Minden fajta kérdés, s gondolat felmerült bennem, ám kérdéseimre válasz nem érkezett, gondolataim meg csupán zikáztak fejemben.
Nem tudtam, s nem is emlékeztem, előző óráimra. Nem emlékeztem, hogyan, s mikor kerültem ide, ebbe a sötét szobába, ahol még a padló hideg anyagát sem lehetett érezni. Fogalmam sem volt, hogy van-e valaki rajtam kívűl.
Talán elraboltak?
Első elgondolkodtatóbb kérdésem merült fel kobakomban, és érveket kerestem, miért is raboltak volna el. Azonban, mint ez utólag kiderült, ténylegesen egy emberrablás áldozata lettem.
Hirtelen ért a felismerés, miszerint engem elrabolt egy idegen, akit talán még látásból sem ismerhettem, s most az ő házában, esetleg valami kihaltabb helyen vagyok, a földön ülve, a sötétbe meredve, miközben tapogatózok valami tárgy után.
Pánikba estem. Nem tudtam, miként fogok innen kijutni, s hogy egyáltalán van-e innen kiút. Ugyan, ha lenne rá módszer, már talán agyam segítségével kimehettem volna a pánikbaejtő fogságból, de mivel ezekben a percekben ez lehetetnek bizonyult, inkább csak vártam, mi fog következni.
Egy idő elteltével, mikoris még mindig a sötétbe meredve gondolkoztam, megláttam velem szembe egy aprócska fénycsóvát. Talán a lámpa fénye volt az, melyet az illető - esetleg elrablóm - kapcsolhatott fel.
Hunyorogva figyeltem, minden egyes másodpercben arra várva, hogy a helyiség, amelyben én is tartózkodom, fény világítsa meg. Csupán egy gyertya lángja is elég lett volna ahhoz, hogy látásom kivilágosodjon, s más színeket is láthassak.
Ám ez az idő múltán sem történt meg. Reményt adtam, hogy egyszer csak feloltja valaki a villanykapcsolót, ezzel megvilágítva a szobát, de csalódnom kellett, mint az elmúlt hosszú időben, mióta itt vagyok.
Óra hiányában még az időt sem tudtam megnézni, így időérzékem egyenlő volt a nullával.
Újra pánikba estem, ez pedig még inkább felbosszantott.
Ekkor nyílt az ajtó, én pedig ledermedve vártam, mi is fog történni....
YOU ARE READING
beszorítva - taekook (szünetelve)
Horror,, - Miért tetted ezt velem? Mi értelme volt? - Megmentettelek a legrosszabbtól. Attól, hogy rosszabb kezekbe kerülve éjl...." Elraboltak... S mégis megmentettek, egy oly elrablótól, ki talán a halálba is hamarabb kivánt volna, mint a saját ottho...
