A menzákon ugyebár, a leves egy elengedhetetlen, mindennapos dolog. Funkciója, hogy már azzal jóllakj, és ne is egyél a másodikból, mert az bizony kevesebb, mint amennyinek kellene lennie. A levesek viszont, mint azt már hosszú évek alatt megszoktuk, legtöbbször annyira egyszerű összetételű, üres keverékek, hogy a hetedikes kémiakönyv anyaga alapján már megállapítható az összetétele. (H²ONaCl, tehát magyarul sós víz)
A ma elénk került levest azonban hosszas vizsgálódás után sem tudtuk azonosítani. Rákérdeztünk tehát a konyhán, hogy mi ez a furcsa szerzemény, azonban a válasszal nem lettünk kisegítve. Kérdésünkre a meglepően gyors válasz az volt ugyanis, hogy "Találd ki, mi nem tudjuk, sajnáljuk..."Itt van tehát a kép erről a borzalomról, és egy pár tulajdonság, ami alapján esetleg mások számára azonosíthatóvá válhat, mert még sokat látott gasztronómus kollégáink is megcsömörlöttek ennél az ételnél.
A leves állagát tekintve a víznél valamivel sűrűbb. Színét a kép szerintem jól visszaadja. Szaga nem volt. Borsos íze mellett egyfajta !édes! Íz is megjelent.A mi tippjeink: Zableves, Gombakrémleves, Undorkeltőleves
YOU ARE READING
MenzaLovag
Non-FictionNapi folyóirat a menza kincseiről. Csak erős idegzetű és gyomrú embereknek!