my best friend's boyfriend {yoonkook&jikook}

Első fejezet : Már megint

YOONGI

Csengettek.
Jimin volt az.
Sírt.
Ez a héten ez volt a harmadik alkalommal, hogy sírva jön hozzám mivel az-az idióta újfent megcsalta valakivel. És ki tudja hány olyan van amiről Jimin nem tud...

Amint kinyitottam az ajtót legjobb barátom könny áztatta arca jelent meg elöttem. Szemei vörösek voltak csakúgy mint az arca is.

Nem szóltam semmit csak kitártam karjaim és hagytam, hogy zokogva fonja karjait körém. Két kezemmel a hátát kezdtem simogatni miközben egyre jobban szorítottam magamhoz.

-Rajta kaptam megint őt egy másik fiúval. - motyogta a mellkasomba majd újra keservesen sírni kezdett.

-Jimin szakíts vele. Ez már nem állapot. Minden héten legalább kétszer lép félre. Direkt. - hangom erélyes volt.

-D-de én szeretem hyung! - nézett fel rám.

-Elhiszem én azt de Jimin, csak magadat teszed tönkre,hogy folyamatosan megbocsátasz neki. - töröltem le könnyeit.

Erre már alkalma sem volt felelni mivel csengettek. Otthagytam Jimint a nappaliba és mentem ajtót nyitni, de amint kinyitottam legszívesebben be is vágtam volna azt.
Az autóban Jungkook állt kezében egy nagy csokor virággal és egy doboz bonbonnal. Tudja, hogy mivel kell Jimint kiengesztelni.

-Menj innen. - sziszegtem fogaim között majd csuktam volna be az ajtót de a lábával megakadályozta.

-Jimin itt van? - nézett be a kis résen de csak az én unott fejemet láthatta.

-Nincs szóval mehetsz! - léptem a lábára amit ő azonnal el is vett az aujóból így azt sikeresen betudtam zárni.

Mivel ez nem az első alkalom volt így már ösztönből húztam ki a csengőt és mentem vissza Jiminhez.

-Ki volt az? - nézett fel rám miközben a szemét törölgette.

-Senki fontos. - húztam halvány mosolyra ajkaim. Bár ez a mosoly rögtön eltűnt amint Jimin telefonja csörögni kezdett.
A képernyőn csak annyi jelent meg, hogy "Nyuszim"
egyből tudtam, hogy az a hálátlan hülyegyerek lesz aki az ajtóban áll.

Jimin egy kicsit hezitált de rögtön felvette a telefont.

-Mit akarsz? - a hangja csalódottan csengett  - Mi? Hol vagy?... Hogy érted azt, hogy Yoongi háza előtt? - itt rám nézett szúrós szemekkel - O-oké. - nyelt egy nagyot majd fel állt az ajtóhoz sietett és kinyitotta azt.

Amint meglátta drága szerelmét egyből a nyakába ugrott.

-Annyira szeretlek kicsim ígérem többet nem fordul elő! - hallatszott a sablonos szöveg Jungkook szájából, mire én csak a szemeim forgattam. Ezt a mondatod már álmomból felébresztve is tudom, annyiszor hallottam.

-Én is szeretlek Jungkookie. - szorította jobban magához Jimin.

Jungkook fel emelte a fejét majd gúnyosan rám mosolygott.
Olyan szívesen letörölném az arcáról azt a mosolyt!