Részleges amnézia

1.szeméttelepen

Fájdalom... Ezt éreztem először. Amikor nagy nehezen kinyitottam a szememet feleszméltem. Egy szeméttelepen vagyok. Hideg van de valami meleget érzek a fejemen. Oda nyúlok.. Vérzek. Megpróbálok felülni és feleleveníteni mi is történt velem. Semmi. Nem tudok semmit. Feltápászkodok majd vissza nézek. Egy nagy vértócsában feküdtem. A saját vérem. Megállapított, hogy ezzel a mennyiségű vérveszteséggel maximum 30 percem van. Erőt vettem magamon és elindultam. A hirtelen fény változás miatt össze szorítottam a szemem. Reggel van, meglepően sötét volt a szeméttelepen. Nem volt messze a rendőr örs. Fura módon ezt tudtam merre van. Valamiért azt éreztem feltétlenül oda kell mennem. Azért még hátra fordultam, kB 10 kilométert haladtam. És már látótávolságban volt az Örs. Bevánszorogtam. De mire kinyitottam volna a számat valaki közbeszólt.
- David vedd át a Johnson ügyet- ordított oda majd megragadta a csuklómat és kivezetett. Mikor már nagy nehezen bejöttem. Beültetett a kocsiba még szirénázott is. Így 10 perc alatt a sürgősségin voltunk. Ha a számítási nem csalnak még 3 percem van az elvérzésig. Megröngenezték a koponyámat. Kiderült, hogy meglőttek. Fejbe lőttek. Azon belül is az emlékezés ért felelős ideget. Benne van a koponyámba még a golyó ezért ki kell műteni. Az orvos elkezdted a szokásos protokol szöveget. Mi fog történni, mennyi idő lesz, miért, mit, hogyan és a többi és a többi. Amíg elhadarták mindezt a rendőr végig melletem volt. Az orvos mondata közepén oldalra pillantottam és láttam a férfi kétségbeesett tekintetét. Aztán már feküdtem is a hófehér ágyra. A rendőr mind eddig melletem volt. Kedves arca van. Végig kísért egészen a sürgősségi ajtajáig.

- Már nem kell tovább kísérned- jelentettem ki rá nézve
- Ne csak szájalj maradj is életben- mondta aggódó szemmel majd elengedte az ágyat és begurultunk... Meg szúrtak és elsötétült minden...