Lego house ; ✓

19

A lassan telő percek mintha évekké formálódnak, ahogy a két fiú egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Felix kezei megremegnek, ahogy Changbinnal beszélget, hiszen hiába beszélték meg délutánra a találkozót - mikorra Felix kellőképpen kipiheni az utazás fáradalmait -, nem tudnak elszakadni a telefontól. Mindkettejük szívéről legurult egy hatalmas kő, mely azóta nyomta a lelküket, mióta elváltak egymástól.

lostcigarette
akkor a parkban négykor?

fullofcolors
igen, lixie
a parkban négykor

Három óra, ötvenkilenc perc. Felix már a parkban álldogál, s idegesen tördeli az ujjait, miközben várja az idősebb fiút, aki amint megpillantja az édes, szeplőkkel megáldott angyalt, lépteit sietősre veszi, hogy minél hamarabb megérkezzen a személyhez, aki után már régóta vágyódik.

Felix amint meghallja gyors léptek zaját, az apró, földre zuhant faágak recsegése irányába fordítja fejét, s szívverése pedig a másik közeledésével egyidőben vesz fel egy sokkal hevesebb tempót. Tökéletesen formált, puha alsó húspárnáját pedig fehér fogai börtönébe zárja.

- Szia Lixie - szólítja meg hevesen emelkedő mellkassal a fiatalabb, angyali fiút, mire ő szinte egyből - mindenféle gondolkodás nélkül - öleli szorosan magához Changbint, aki csak halvány félmosollyal ajkain viszonozza ezt a borzasztóan aranyos gesztust, mely ketyegőjét sokkal gyorsabb kalapálásra készteti.

- Szia Changbinie - motyogja Felix, miközben arcát az idősebb mellkasába fúrja, s próbálja magához minél közelebb tudni az eddig fekete, most pedig világosbarna hajú fiút. Szokatlan tőle ez a hajszín, mégis Felixnek nagyon tetszik. Sokkal aranyosabbnak gondolja így a fiút, s borzalmasan erős késztetést érez arra, hogy apró ujjait a másik puhának és selymesnek tűnő tincsei közé vezesse.

Changbin csak mosolyogva húzódik hátrébb annyira tőle, hogy mélyen szemeibe nézhessen, miközben Felix teljesen elvarázsolva kezdi simogatni a haját. Az idősebb alsó ajkába harapva figyeli a szeplős fiú angyali vonásait, miközben derekát cirógatja lágyan.
Hiába azt kéne megbeszélniük, hogy most mi legyen velük ezután, mégsem jutnak szóhoz, valahogy nem áll össze fejükben, hogy mit akarnak mondani a másiknak. Az, hogy újra együtt vannak, ölelkezve, teljesen lefoglalja őket.

- Lix, figyelj - szólal meg végül Changbin a hosszadalmas csend után, mire Felix csillogó szemekkel fúrja tekintetét az íriszeibe. Szíve ha eddig gyorsan vert, Changbin tekintetétől és kissé rekedtes hangszínétől már szavakkal kifejezhetetlen tempóban dobog bordái fogságában. - Komolyan gondoltam, hogy nem akarom, hogy mi barátok legyünk. Tudom, hogy önző volt amit tettem, el kellett volna mondanom akkor az igazat, viszont nem mertem, mert bele sem mertem gondolni, hogy esetleg viszonoznád az érzéseim, hiszen te olyan csodálatos vagy, mind külsőleg és mind belsőleg is. Gyönyörű vagy, Lixie és valójában bárkit megkaphatnál és bárkit boldoggá tudnál tenni, mert egy igazi angyal vagy. De én magaménak akarlak. Szükségem van rád, az aranyos lényedre, az ölelésedre, mindenedre. Szeretlek.

- Én is szeretlek - motyogja Felix teljesen elvörösödve, hiszen Changbin szavai borzalmasan nagy hatással vannak rá, s iszonyatosan megdobogtatja szívét. Alsó ajkát harapdálja folyamatosan, miközben a másik íriszeit vizslatja, melyek olyan igazán gyönyörűen csillognak, ahogyan szerelmes tekintettel vizslatja a zavart fiút.

- Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak - mosolyodik el lágyan Changbin, mire ez az édes gesztus Felix ajkai szélét is felfelé húzza. - És egyéb dolgok.

- Mik azok az egyéb dolgok? - kérdezi kissé bizonytalanul Felix, mire Changbin lágy mosolya egy pimasz vigyorrá változik, ahogy közelebb húzza magához a megszeppent fiút, aki szinte reflexszerűen simítja fel kezeit a másik vállaira.

Ajkaik egyre közelebb kerülnek egymáshoz, pulzusuk pedig szájuk távolságának csökkenésével arányosan lesz egyre magasabb, majd mikor végre összeérnek húspárnáik, mintha mindkettejükkel megfordulna az egész világ. Felix ujjai Changbin világosbarna tincsei közé szöknek, míg az idősebb lágyan cirógatja a másik vékony derekát, egyre közelebb és közelebb préselve magához.

Tudják, hogy most mindent stabil alapokra helyeznek, s ezúttal bármi történik, bármilyen hurrikán vagy árvíz akarja lerombolni közös jövőjüket, nem hagyják. Falakat építenek maguk köré, s együtt élnek a saját kis legó házukban, melyet apró darabokból építettek újra.

Vége.

köszönöm, hogy elolvastátok
ezt a könyvemet, remélem
annyira nem volt rossz és
tetszett nektek!! ♡