Oneshots(kérések NYITVA)

Orvosnál(Hitoshi Shinsou x reader)

ShiroNeko1204 kérésére
Remélem nem lett elcsépelt!^^'

T/N - te neved
V/N - vezeték neved
K/N - kereszt neved
B/N -bece neved
Sz/Sz - szem szín
H/Sz - haj szín
H/H - haj hossz

~T/N~

Már megint ide kell,hogy jöjjek.Pedig múlt hét pénteken voltam és ma hétfő van.Csak 2 kibaszott nap telt el!Nem hiszem el.Utálom ezt a helyet.Az embert aki kezel és ezt a förtelmes gyógyszer szagot is.A nevem V/N K/N és 24 éves vagyok.Balesetem volt a front vonalon.A társam egy taposó aknára lépett és az így keletkezett robbanás megölte.Ő szerencsés volt,nekem sajnos mind a két lábam szétroncsolodott.Az orvosok szerint van esélyem újra járni,csak küzdenem kell és sikeres lehet a rehabilitáció,de ez az orvos mellett a küzdelem átmegy kínszenvedésbe.Hitoshi Shinsou,a fizikoterapeutám egy elég magának való alak.Utasítgat,hajszol, próbál ösztönözni a kiabálásával, mindhiába.És ez megy úgy kemény 2 és fél hónapja.Most azt mondta egy új módszert fogunk alkalmazni.Eddig volt gyógytorna,mágnes terápia, szauna és vizi kezelés.Javulás körülbelül egyelő a nullával vagyis meg tudok állni a lábamon egy darabig.A rögzítők segítségvel most már huzamosabb ideig is.Begurulva a rehabilitációs központba(igen egyedül,mivel nincs családom) egyből a rendelője felé veszem az irányt.Majd be is kopogok ajtaján.
-Oh V/N végre itt vagy.Gyere velem.-mondja és elindul az egyik irányba és én követem.Megáll egy közepes méretű terem előtt.Kitárja nekem a nyilászárót,amit halkan megköszönök. A terem közepén két korláttal határol terület volt(nem találtam rá megfelelő elnevezét,de remélem értitek mire gondolok(a biztonság kezvéért csatoljunk ide egy képet)).

A végében pedig különböző gépek/eszközök.Futópad, szobabicikli, lépegető, több méretben gimnasztikai labdák és bordásfalak.
-Ez most komoly?!-akadok ki.Ezen biztos,hogy nem fogok tudni végig menni!
-Igen.-feleli halál nyugodt pofával.Mozdulatlanul csak nézem őt még pislogni is elfelejtek.Nem gondolhatja komolyan.Kész őrület!!
-Na mi lesz?-kérdez kezemet megragadva,hogy felsegítsen a tolószékemből.Próbáltam ellenkezni,de nem nagyon használt vele szemben.Orvos létére elég izmos férfiról van szó.Oda vezetett az egyik végéhez majd bekötötte a szemem.
-Ez meg mire jó?-kérdezem kissé furcsálva a helyzetet.
-Nem szükséges látnod a távolságot csak meg kell tenned.Most pedig  kapaszkodj és indul el.-már megint dirigálni kezd,el se hiszem.-Gyerünk!
-Jól van,jól van.-sóhajtok fel frusztráltan.Megfogom a korlátot jó erősen megszorítom és lépek egyet.
-Áájhh!-ordítok fel fájdalmasan.-Ez nem fog menni,doki!
-Tudom,hogy fáj,de ne add fel!Gyerünk,menj tovább!-biztat-A szívedből szerzel erőt.Képes vagy rá!-erőt veszek magamon és megpróbálok még egy lépést teszek.
-Ahnnyira fááj!-könnyezek be,ami szerencsére nem látszik.
-Csak még néhány lépés!Tudom,hogy meg tudod csinálni T/N.-teszek még pár lépést, iszonyúan fáj a térdem és megállok.-Már nem kell sok!Ne állj meg,képes vagy rá!Bizz magadban!-nagy nehezen teszek meg további két-három létést,de lábaim összecsuklanak.Hitoshi-san időben el tudott még elkapni.
-Hol tartunk?Nagyon elcsesztem?-tudakolom csalódottan.Leveszi a szemem elől a kendőt és így szól.
-Néz fel!Megcsináltad.-mosolyog rám,ami nagyon meglepett.
-H-hogyan?-dadogom.

• Három héttel később •

A kezelések végre javulást mutattak,de kevésnek tartom a heti 3 alkalmat.Ezért most újra ide jövök,csak Hitoshi-san tudomása nélkül.Nagyjából este fél nyolc van,de az a szerencsém,hogy ez a hely 0-24 órába nyitva van.A recepciós hölgyhöz megyek segítséget kérni.
-Jó estét!Elnézést!Tudna nekem segíteni és megkérhetném valamire?-kérdezem meg kedvesen.
-Ohh igen,persze.-vágja rá mosolyogva a névjegyéből következtetve Mina.
-Az lenne a kérésem,hogy ne mondja meg a kezelő orvosomnak,hogy itt tartozkodok.Megtenné ezt nekem?
-És ki lenne a maga orvosa?-kérdi kiváncsian tekintettel.
-Hitoshi Shinsou.
-Érthető.-neveti el magát-És mit tehetek még magácskáért?
-Ki tudná támasztani minden alkalommal nekem azt az ajtót?-mutatok a terem felé.
-Ez csak természetes.-indul el kitámasztani.És én megyek is utána.
-Köszönöm.-somolyodok el halványan.S aztán elvonultam gyakorolni.Az elején elég nehéz volt egyedül,utána már minden alkalommal egyre könnyebb és könnyebb lett.Hogy még három hét után már fesztelenül tudtam járni a korlátokat elengedve.
De az egyik ilyen alkalomnál görcsbe rándult a lábam.

~Hitoshi~

Ma túlóráznom kell így csak este kilencre végeztem a papírmunkával. Kifele menet megláttam B/N-chant a gyakorlóterembe, amint épp összeesni készült.Egyből rohantam is felé.
-T/N-chan!-kiáltom kétségbe esetten.Ijedten kapja felém fejét s csak döl tovább.Sikeresen elkaptam vagyis majdnem.Ugyanis nem birtam megtartani magunkat így mind a ketten a földön kötöttünk ki.Én a padlón,T/N pedig egyenesen az ölemben.H/H H/Sz haja arcába lóg,de mégis látom el van pirulva.
-Jól vagy?-tudakolom tőle.

~T/N~

Teljesen zavarba vagyok közelségétől,amióta elkezdett velem kedvesebben viselkedni,azt hiszem megkedveltem őt.Eddig nem mertem bevallani magamnak se,de már egyre biztosabb vagyok benne.Főleg,hogy most izmos felsőtestén fekszem.
-I-igen.-hebegem neki lehajtott fejjel.
-Biztos?Nem vagy lázas?-fogja meg homlokomat.
-Nem,dehogy.Cs-csak melegem van.-vágom rá sután ezt a szar kifogást,de reméljük nem kérdez vissza.
-Oh.-mintha mindent értene-Gyere álljunk fel.-fogta meg vállaimat és tolni kezdett.Én közbe próbáltam nem terhelni a térdemet,így mikor ülő pozícióba érkeztünk egyből felálltam.
-Mióta csinálod ezt?-kérdi miután ő is fölállt.
-Másfél hónapja..-motyogtam félénken várva a lecseszésére.
-Miért nem szóltál?-faggat tovább.-Egyedül veszélyes.Segíthettem volna.
-De...de..
-Nincs de.-szól közbe-Az orvosod vagyok.Melletted kellett volna lennem.
-Tudom...-nézek rá bűntudattól csillogó Sz/Sz szemekkel.
-Mostantól csak a jelenlétemben gyakorolhatsz.-döntötte el és talán valami féle féltés lett volna a hangjában.

• 2 hónappal később •

A kezelések olyan jól mennek,hogy már a térdrögzítőket is le lehetett venni.S helyette először járókeretet használtunk,de már azt is hanyagolhatjuk.Az érzéseimet még mindig titokban tartom.Félek talán megutálna vagy lenézné őket.Azt nem viselném el.
-T/N....B/N!-lobálja kezét előttem Hitoshi.
-Tessék?
-Itt beszélek hozzád te meg rám se bagozol.Hol kalandozol el,mint valami szerelmes kislány?-kérdez tréfálkodva.
-És ha tényleg az vagyok,akkor mi van?-kérdezek vissza durcásan.
-Mi?!!Kibe??-tudakolja számonkérően.
-Egy lila hajú lekezelő baromba,aki legbelül mégis egy gondoskodó pasi.-hadarom el rózsás arccal.Zavaromba már azt se tudom hová nézzek.
-Nem is vagyok lekezelő,kikérem magamnak!-nevet fel.-Én is beléd.-hajol közel hozzám és homlokon csókol.
-Istenem!-ugrok nyakába könnyes szemmel.
-Azért ne túlozz!Csak félisten vagyok.-vigyorog pimaszul rám.
-Egoista.-ütöm vállba.-De így szeretlek.-csókolom meg lábujjhegyre állva.

Megj.:Végre kész!Az első nap tudtam mi legyen a story,de a kivitelezése eltartott egy darabig ^^'
A másik 3 oneshot is készülőben van és a Momo-s lesz a kövi! ;)
Szép délutánt mindenkinek!          XOXO