Miraculous.

A találkozás-1.rész.

Marinette szemszöge:

- Marinette Dupain-Cheng vagyok és én vagyok a talizmánok őrzője.

Mikor négy voltam, akkor, nem is emlékszem hogy kitől, kaptam egy ékszeres dobozt. A benne lévő ékszerek varázslatosak voltak. Különleges erőkel bírtak és hozzájuk egy-egy kwami, egy mitikus lény is társult. Lényegileg azokal nevelgettem. A szüleim nem tudhattak róluk, így mikor kicsiként meséltem róluk azt gondolták hogy csak képzelt barátok. Azóta eltelt egy kis idő. Pár év. 15 vagyok. Aki jelenleg nagyon izgul hogy bekerüljön a sulija vívó csapatába. De nyugodt voltam.

- Áhh! Ez nem megy! Nincs vívó sisakom, nem tudok eleget és mintha a tőröm el hajlott volna! Miért nincs velem most az egyikük?! Még Plagg is jó lenne! - Akadtam ki teljesen. Miért is akarok vívni?

Végül csak rászántam magam és kimentem.

Fluff megjegyzése:

- Bizony, van ami sosem változik.

Marinette szemszöge:

A többi felvételizővel együtt sorakoztunk és a vívó oktató, D'Argencourt előtt álltunk.

- Nos fiatalok, idén két hely van a csapatunkba. Így aki nem jut be az a maga hibája. Kezdjük is el.

Az év tanára, mondhatom.

- Egy kezdő és egy tapasztaltabb fog egymásal vívni, kiszúrjuk hogy ki a gyenge láncszem itt és a szerencsés kettő jut be. - Mondta mindezt.

Kiszúrjuk, ha ha, jaj de vicces.

Szóval így ment:Aki az ellenfelét legyőzi az tovább jut míg végül a négy legjobb mérkőzik meg. Őszintén szólva már nem is értem hogy miért izgultam annyira. Nagyon jól ment! Míg végül az utolsót is legyőztem az enyéim közül.

- Gratulálok Dupain-Cheng! Született tehetséges vagy! - Dicsért meg a tanár.

- Nahát, köszi. Igazán nem nagy dicsőség. - Jöttem zavarba a maszk alatt. 

- És még szerény is! Brilliáns! - Végül már csak az eredmény hirdetés maradt hátra.

- Nos, osztály. Meg lett a két legjobb. Marinette Dupain-Cheng és... - Hirtelen az ajtó kinyílt és beléptek rajta.

- Mit jelentsen ez?! - Kérdezte D'Argencourt.

- Ez itt a Françoise Dupont vívó csoportja?! - Kérdezte komoly hangsúlyal a feltehetőleg lány.

- Igen, de a meghalgatás már lezárult te kis pimasz kölyök. Gyere vissza jövőre jobb modoral. - Küldte el D'Argencourt.

- Ahogy elnézem itt amúgy sem lenne komoly ellenfél. - Állapította meg az ismeretlen.

- Mit nem hallok! Bármelyikük le tudná győzni kegyét! - Jelentette ki a tanár büszkén.

- Azt én megnézném. - Vágott vissza. - D'Argencourt oda fordult felém.

- Valakire ráférne egy kis bukás. Ha megkérhetném kegyedet.

- Höh, jó, de mi lesz ha nem nyerek? - Kérdeztem meg.

- Ebben az esetben a lány áll be a csapatba. - Jelentette ki mire majd lefagytam.

Ezt megteheti? Nem is ide jár a lány! Tudtam hogy nem fog könnyen menni!

- Akkor kezdjük! - Jelentette ki a tanár. Beálltunk a helyünkre, előhúztuk a töreinket, felvettük a pozíciónkat és a tanár jelzésére elkezdtük.

- És rajt! - Elindította a tanár. Utána a pillanat műve volt minden. Egyszerre találtunk be.

- Öhm, d-döntetlen! - Jelentette ki zavartan a tanár.

Banyek! Mennyire jó már! A második menet jött. Senki sem talált be.

- Öhh, nincs pont!

Ez kezd nevetséges lenni.

- Ne vegyük le a köteleket? Több helyünk lenne. - Javasoltam ezt.

- Egyetértek. - Mondta a lány mire a tanár rábollintot.

Levettük a köteleket és kezdetét vette az utolsó menet. Győznőm kell!

- És rajt! Indított el a tanár bennünket és egymásra feszültünk. Nem volt megállás.

Most nyílván azt kérdezitek hogy lehetek ilyen jó? Volt régen egy barátnőm aki szintén vívót. Volt, mert sajnos el kellett válnunk. Mivel vívót így én is elkezdtem a kwamikal vívni. A katica a teremtő, míg a róka az illúzió erejével bírt. Azokat használva valós ellenfeleket hoztam létre és a macska talizmánal vívtam mert annak volt egy botja ami jó volt arra. Innen a gyakorlat. Na de most vissza a valóságba.

Megállíthatatlanul csépeltük egymást hogy találatot vigyünk be. Végül valahogy az emeleti könyvtárban kötöttünk ki. Aztán megtörtént. Mindketten eltaláltuk a másikat. De ki előbb? Senki nem volt ott hogy eldöntse.

- És most? Kérdeztem tanácstalanul mire a tanár lépett be.

- Bizonytalan eredménynél az én szavam a döntő. - Ekkor oda lépett felém.

- Gratulálok.

- Tessék?! Ez meg miféle döntés?! - Dühöngőt a lány és szerintem jogosan.

- Az én szavam a döntő, ön leszerepelt Miss...

- Tsurugi, Kagami Tsurugi! - Jelentette ki és elment én meg majd lefagytam.

- K-Ka-Kagami? - Kérdeztem rá mintha nem jól hallottam volna.

Emlékeztek? Mondtam hogy volt régen egy barátnőm. Kagami volt az!

Írói szemszög:

Közben valahol, egy sötét helyen:

- Nos, tovább tartott a keresés de végül megtaláltam.

Egy férfi valami kis dobozt nyitott ki és valami fény kiséretében elő jött valami, egy kwami volt az. Nooro a pillangó talizmán kwamija. A férfi Gabriel Agreste volt, Párizs elismert divat tervezője.

- Nooro, sötétszárnyra fel! - Mondta az átváltozó igét és átváltozott.

- Készülj Párizs, mert megjött Halálfej. - Vigyorodott el gonoszan.

- És már érzem az első áldozatomat is. - Tette hozzá.

Halihó!

Végre megjött az első rész! Milyen lett? Őszinte véleményt várok rá és ha tetszik akkor vote rá! Visszatértem!