érzéseim

Fázom

Fazom.
Itt fekszel mellettem, megis, mintha merfoldekre lennenk egymastol.
Hiaba huzom magamra mindket takaromat, es hiaba megy ezerrel a futes, en fazom. Talan a forro erintesed hianyzik a boromrol, talan az a melegseg, amivel ram szoktal nezni. Nem tudom. A lenyeg, hogy hideg van. Es most nem az idojarasra gondolok.
Te biztos jol erzed magad, a takarod melegeben, a legszebb almaidat almodva. Onnan tudom, hogy szepet almodsz, hogy en kivantam ezt neked, lefekves elott. Noha nem mondtam ki hangosan, de gondolatban igen. Halk szuszogasodat hallgatom, es csak nezek magam ele a sotetben. Ragyujtok egy cigire. Tudom, klisé ejszaka cigizni es depizni, de eskuszom, ilyenkor a legmelyebbek a gondolataim. Elszivtam a cigimet. Ujra feled fordulok, hogy lathassam az arcod. Sajnos hattal vagy nekem. De egyebkent gyonyoru arcod van. Fius, a magad tokeletes modjan. A barna szemeiden a pillak most biztos mozdulatlanul simulnak egymashoz. Aztan a szadra terelodnek gondolataim. Hany csokot adtam mar arra a szajra... Es hanyszor ereztem ugy, mintha minden tokeletes lenne koztunk?
Meg akarlak csokolni. Mint mindig.
De, mint ahogy az elmult negy este, ma is veszekedtunk. Hogy min? Nem tudom. Mindenen. Semmin.
Tragarul fogalmazva, szar ez a kapcsolat. Szenvedek, es tudom, hogy te is.
Megis ragaszkodunk, megis mindig kibekulunk... De hidegszem. Egyre jobban.
Nem szeretnem feladni ezt az egeszet, hiaba 'csak' 8 honapja vagyunk egyutt, nem az ido szamit, hanem a pillanatok, amiket ateltunk egyutt.
Es abbol rengeteg van.
Vegigjatszom az agyamban a sok emleket, es mintha kicsit kezdenék felmelegedni.
Az a baj, hogy nem hiszem, hogy ez eleg lenne a huvosseg elmulasztasahoz.
Egy kabat, egy kandallo sem lenne eleg.
Mert belülről fazom.

2019.10.24. 1:13