Életem Apró Fejezetei

2.

Na jó! Most komolyan? Miért? Ezt nem hiszem el!

Megmondtam hogy én sosem lehetek boldog! Végre egyetlen egyszer boldog voltam a mostani időben. És erre annyira lesokkolnak hogy csak na. Sírtam igen, képzeld! Mert rettentően fájt. Fájt hogy azt mondtad szeretsz engem és most pedig cserben hagytál.
A versenyem napján. Amikor nem voltam toppon. És ahelyett hogy támogattál volna, cserben hagytál.
De miért?

Azt mondtad nagyon ügyes tanítványod voltam. És most mindent elvettél tőlem. A fejlődést, a nevetést, a sok programot, mindent érted?

MINDENT.

Egyszóval fáj hogy cserben hagytál drága oktatóm....