A fogadás

10.rész

Melody szemszöge:

-háááát, igen talán...
-Úúúú, összehozlak vele.
-Na azért ennyire ne siessük el a dolgot.
-Jó, de most szépen lemegyünk hozzájuk.
-Öhm okké...-lassan lepkedtem le a lépcsőn Bella után, aki a nappaliba érve helyet foglalt Justin mellett  így én a másikra ültem...Cage mellé...
-Hé nem nézünk meg egy filmet?-kérdezte Bella.
-De, miért ne?
-Válasszatok addig mi csinálunk popcornt.-nézett rám, majd maga után vonszolva a bátyját elhagyta a helységet.
-Mit nézzünk?-kérdezte Cage, de az agyamig nem jutott el a válasz. Láttam hogy mozog a szája de hangot nem érzékeltem.
-Tessék?-zökkentem vissza a valóságba, ő pedig elmosolyodott. Istenem az a mosoly ahhwwww....

Valaki hívja a hulla házat mert ha mégegyszer meglátom azt a tökéletes mosolyát meghalok.
-Bocsi nem...nem igazán figyeltem.
-Semmi gond.-kacsintott-csak annyit kérdeztem hogy mit nézzünk. Mondjuk horrort?
-Legyen...-a percek kínos csendben teltek, mindketten hallhattunk végül ő szólalt meg.

-Na jó ha továbbra se mondunk semmit a szitu kínos lesz. Már ha lehet ennél kínosabb. Nem tudom mi tart nekik ennyi ideig de nem is érdekel. Legalább van időm jobban megismerni téged.-így is zavarban voltam már de ez most csak fokozódott. Véletlen levettem a távirányítót. Mindketten egyszerre nyúltunk érte ezért összefejeltünk.
-Ne haragudj.-mondtuk egyszerre amin elmosolyodtam.
-Nagyon szép vagy amikor mosolyogsz. Bár ha nem akkor is.-erre szerintem elpirultam-és cuki ha elpirulsz.-mondta mire rácsaptam a vállára.-Mi az?Csak nem zavarban vagy?
-Dehogy.
-Akkor lehet rosszul látok, de elpirultál.-muattott az arcomra mire az még vörösebb színre váltott.-Na jó befejeztem.
-Köszönöm-nevettem.

-Na megvan a film?-hallottam meg barátnőm hangját. Felé fordultam ezzel megszakítva a szemkontaktust a mellettem ülő fiúval, aki csak most tűnik fel milyen közel is van hozzám.
-Igen, horrort nézünk.-mondta Cage...

Körülbelül a film közepénél tartottunk amikor Bella a fülembe súgta hogy menjek ki vele a konyhába vízért mert fél egyedül.
-Hova mentek?-kérdezte Justin.
-A konyhába, vízért.-felelte a barátnőm. Már indultunk volna vissza a fiúkhoz amikor a hátunk mögött hangokat hallottunk.
-A lelketekért jöttünk.-hallottam a hangot majd hirtelen valami a derekamnál fogva felemelt.
Bellával egyszerre kezdtünk el sikítitozni és kapálozni mire a támadók elnevették magukat.
-Bazdmeg Justin! Te idióta barom. Normális vagy?-ordibált Bella a bátyjával.
-Nyugi már hugi. Csak vicc volt.
-Hát kurvara nem vicces....

Éés kb eddig tudtam koncentrálni a veszekedésükre. Az ijedtség hatása miatt csak most jutott el a tudatomig, hogy kinek a karjai közt állok még mindig. Felé fordultam és a csoda szép íriszei pillantottak vissza rám.

Édes vagy, mikor megijedsz-mondta.
-Öhm... Köszi??-erre csak elnevették magát, majd nagy bánatomra kezeit lassan lecsúsztatta derekamól. Mozdulatait szememmel végig kísértem, amit észre is vett és megint mosolyogni kezdett.

-Na gyere-mondta és megfogta a kezem.
-Hova megyünk?
-Hát erkélyre-jelentette ki és már húzott is maga után...

-Hölgyeké az elsőbbség-nyitorra ki az ajtót.
-Woow micsoda úriember-nevettem-köszönöm.

Oda kint kellemes idő volt, a hold ne az égen ragyogott. A szél lágyan fujdogált minek hatására a hajszálaim szerte szét szállt de ez ebben a pillanatban nem tudott zavarni. Csak a mögöttem lévő fiúra tudtam gondolni aki óvatosan hátulról átölelt, és együtt néztük csendben az eget.

-Remélem nem ölték meg egymást-törtem meg a csendet.
-Áhh dehogy-mondta és nem sokára mind kettőnkből kitört a nevetés.

Mindnyájan ismeritek azt az érzést amikor nem akarjátok hogy egy pillanat elmúljon, igaz? Na én most pont ezt éreztem. Érdekes hatással van rám Cage, még nem igazán tapasztaltam korábban ilyet. Kicsit éget, perzselő a közelsége ugyanakkor mintha a hideg rázna ki. Tekintete szédít, ez valahogy megrémít. Bár sose engedne el, ölelhetne örökké is.
-Min gondolkozol?-zökkentett vissza a valóságba.
-Semmi... Nem fontos. Öhm... nem kéne mennünk?
-Nem-jelentette ki-nem amíg el nem mondod mi jár a fejedben.
-Tényleg nem lényeg, csak rajtad gondolkodtam...-a végét már halkabban mondtam de így is meghallotta.

Állam alá nyúlt és kérdőn nézett szemeimbe aztán elmosolyodott.
-Tessék?
-Öhm...semmi. Csak nagyon szépek a csillagok.
-Igen és tudod mi szép még?
-Mi?
-A szemeid mert azok pont olyanok. Mikro a boldogságtól csillognak, kicsit vakítóak-kacsintott mire én nevetni kezdtem. Kezét lágyan végig húzta vállamtól a kezfejemig mindkét hatására megborzongtam amit a fiú észre is vett.
-Fázol?
-Láttam valamit megcsillanni a szemében. Egy könnycsepp folyt végig az arcán amit gyorsan le is törölt.

-Mi a baj?-kérdeztem és megfogtam a kezét.
-Tudod-nézett fel az égre-sokszor gondoltam már arra, hogy egy nap talán én is oda fent lehetek majd. A csillagok körül, a felhők felett. Kiskoromban a barátom, Ella. Igen lány volt. Nagyon szerettem, mindig együtt játszottunk. Aztán egy nap, ott voltam a szobámba, bejött anya és közölte hogy nem találkozhatok többet Ell-el. Nem értettem miért. Könyörögtem neki hogy had láthassam még egyszer utoljára, de azt mondta nem lehet. Napokig csak sírtam, enni sem voltam hajlandó. Az idő telt, nem barátkoztam senkivel. Később mikor idősebb lettem, és úgy érezné tudni akarom miért volt ez így, megkérdeztem anyát hogy mi az oka. Apára nézett, aki bólintott és elmondta hogy, Ella meghalt. Csak álltam, nem tudtam megszólalni. Mintha darabokra téptek volna belülről. És ami a legrosszabb, annyi éven keresztül vártam, hogy újra láthassam de még a temetésén se lehettem ott. Nagyon hiányzik, mindig ő jut eszembe, mert ott van, és tudom, hogy mostmár angyalként tekint le azokra akik szeretik.-fejezte be halkan.

-Úristen, sajnálom.
-Nem kell, nem a te hibád. Egy baleset volt. Egy szörnyű autobal...- ujjakat a szája elé tettem ezzel jelezve hogy nem kell róla beszélnie, majd szorosan megöleltem.

-Olyan helyen van ahol semmi és senki nem bánthatja. Fentről vigyáz rád.-motyogtam a polojába. Pár percig úgy álltunk aztán eltávolodtam.
-Ezt nem tudom miért mondtam el neked-túrt zavartan a hajába.
-Örülök hogy elmondtad. Néha a dolgok könnyebbek, ha megosztjuk őket valakivel.

Láttam hogy nem sok tartja vissza a sírástól, ezért nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Közel hajoltam az arcához és puszit adtam rá. Meglepődötten, de én is, és egy újabb ölelésbe vont...

Ezután nagy lett a csend amit az ajtó nyitása törte meg.
-Már mindenhol kerestünk tite...-itt egy pillanatra megakadt, mert mi még mindig egymást ölelve állítunk.-itt meg mi a csuda folyik?- nézett ránk értetlenül mire ki fénysebességgel hátráltunk el egymástól.

-Öhm..semmi-válaszolt Cage a tarkoját vakargatva.
-Te sírtál?-nézett szemébe Bella.
-Mi? Nem dehogy, miért sírtam volna?
-Hát nem tudom... de olyna a szemed.
-Nem sírtam.
-Hát jóó.-mondta aztán rám nézett.
-Kibékültetek?-kérdeztem műmososly keretében ami felesleges volt mivel a legjobb barátnőm jobban ismer engem mint én magamat.
-Igen. Újra szeri van. Ugye Bellácskám?-ölelte meg a húgát Justin.
-Nagyjából.-mondta Bella mosolyogva.

-Na örülök hogy nem szedték szét a házat és nem tört ki a harmadik világháború. Mostmár nyugodtan mehetek haza-mondtam aztán mindenki nevetni kezdett.
-Jó éjt csajszi. Holnap talizunk a suliba.-mondta Bella az utolsó szót kihangsúlyozva.

-Elkísérlek.-hallottam még Cage hangját.
-Nem kell, köszönöm.
-Ez nem kérdés volt, hanem egy kijelentés.
-Ó, értettem főnök.-nevettem.
-Majd jövök -szólt a minket figyelő személyeknek...

-Bella és Justin nem tud róla?-tettem fel a kérdést megtörve a csendet.
-Ellára gondolsz?
-Igen.
-Nem. Te vagy az első akinek elmondtam. Úgy éreztem benned bízhatok.
-Bízhatsz is.
-Köszönöm. Könnyebb most hogy valakinek elmondtam.
-Nem kell köszönnöd.
-Bella nagyon szerencsés hogy ilyen barátnője van.
-Szinte olyan mintha a testvérem lenne.
-Igen, klassz csaj...

-Nos itt vagyunk.-mutattam a házunkra-köszönöm a társaságot.
-Nem tesz semmit hölgyem.-nevetve megöleltül egymást.
-Jó éjt Cage.
-Aludj jól Melody.-egy darabig még álltam ott aztán bementem...

Fürdés után fáradtan dőltem be az ágyba. Cagen gondolkoztam, kedves srác és helyes is. Vagyis...mindegy. A szeme, a mosolya. Túl szép, hogy igaz legyen, mint egy rajzfilm szereplő.

Gondolataim hasonló dolgok foglalták le, míg el nem nyelt az álom...

Sziasztok!❤
Sajnálom, igen tudom hogy régen volt rész de most hoztam nektek egy újat. Remélem tetszik. Hamarosan hozom a következőt. És mindenkinek Boldog Halloweent.🎃❤❤❤