[1]

675 13 0
                                    

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

...

Alena a poharakat és az alkoholokat rendezgette a polcon, hogy minden készen álljon az estére, amikor meghallotta a főnökét közeledni.

- Siess! - mondta miközben kezével össze-vissza hadonászott. Alena válaszul megforgatta a szemeit, amit a férfi nem láthatott a homályos fényeknek köszönhetően. - 5 perc múlva nyit a bár. - figyelmeztette még egyszer, majd elsétált.

- Rajta vagyok. - válaszolt saját magának, majd egy sóhaj kíséretében folytatta a munkát.

Pár perc múlva a bár megtelt emberekkel, mint ahogy minden este. Alena már több, mint két éve dolgozik a bárban, azóta pedig az egyetlen dolog, amit csinálni szeretne az az, hogy itt hagyhassa ezt a helyet.

- Heló, Miss. - egy erős akcentus szakítja félbe a gondolkodásban, két óra munka után.

- Ne haragudj. - egy gyors pillantást vet a szőke srácra, hamar felismervén, hogy nem más az, mint a szomszédja. - Miben segíthetek? - kérdezte az italokra mutatva, mivel nem az Ő vendége, így fogalma sincs róla, hogy mit szokott inni.

A fiú az alkoholokra vezette a tekintetét, majd megrázta a fejét. - Nem, nem kell ital, csak magamra öntöttem egyet és kéne egy törülköző. - mutatott a pólójára.

Alena megráncolta a homlokát a homályos fényben, gyorsan megragadt egy törülközőt, egy kicsit bevizezte, majd a fiú mellkasának nyomta. Természetesen nem ismerte fel. Mindig voltak benne kételyek, hogy a szomszédja sosem fordít figyelmet rá, most viszont 100%-osan beigazolódtak.

- Köszi. - mosolygott udvariasan, amint megfogta a nedves törülközőt.

- Nem probléma. - sóhajtott a lány, majd hátat fordítva neki folytatta az italok készítését.

- Ne haragudj. - zavarta meg újra egy pár másodperccel később. - Ismerjük egymást? - kérdezte zavartan, mert ismerősnek vélte a lány arcát. Alena bólintott.

- Valójában ezt vártam tőled. - sütött el egy poént, amivel mégjobban összezavarta a fiút. - Komolyan? - húzta fel a szemöldökét Alena, a fiú pedig szégyenében megrázta a fejét. - Nagyszerű. - vonta meg a vállát, majd visszatért a munkájához, ezzel hátrahagyva a meghökkent szőke fiút.

- Nem fogod elmondani? - ragaszkodott továbbra is. Alena apró mosollyal az arcán rázta meg a fejét.

- Találd ki. - válaszolt, a fiú pedig zihálni kezdett.

- Egy éjszakás kaland volt? - kérdezte. Alena nevetni kezdett.

- Csak szeretnéd. - vigyorgott. - Tényleg totál tanácstalan vagy. - folytatta miközben az egyik helyi vendégét szolgálta ki vodkával, aki Julian mellett ült.

- Legalább a nevedet elmondod? - kérdezte, a lány pedig bólintott.

- Alena.

Átgondolta a nevet, hogy hol hallhatta ezelőtt, de egyáltalán nem emlékezett. - Ismersz engem? - kérdezte hezitálva.

- Igen Julian, téged és az összes barátodat is. - mosolygott.

- Hát ez könnyű a szakmám miatt. - vonta meg a vállát.

- Bárcsak az miatt lenne. - ismerte be a lány miközben visszaemlékezett az összes olyan alkalomra, amikor hallotta a nevét; amikor kiborultak a barátai miközben videó játékoztak vagy éppenséggel amikor a lányok nyögdécselték a nevét. - Vékonyak a falak Julian, és már így is elég sok információt adtam, a többit találd ki magad. - kacsintott mielőtt elindult a konyhába, ezzel teljesen szótlanul hagyva a fiút.

Alena szíve egyre gyorsabban vert, jelenleg az egyetlen dolog, amit élvezni tudott, az az volt, hogy kimehetett rágyújtani. Hátát a falnak támasztotta miközben a fiatal szomszédján járt az esze, talán tényleg nem is emlékszik rá, mert mindig egyedül van és nincs kinek üvöltenie a nevét. De Alena nem fél az egyedülléttől. Valójában, kisebb dózisokban egyfajta megkönnyebbülésként éli meg - az emberek jelenléte, amit szeret, túlterhelik a szívét. Amikor rájuk gondol így a távolból, nyugodt szünetnek tűnnek.


Sziasztok !

El sem hiszitek milyen boldog voltam - illetve vagyok - , amikor megtaláltam ezt a könyvet. Körülbelül egy hónapja volt, akkor még csak pár rész volt belőle, de azóta már befejezte az írónő. Tudom, hogy megígértem, hogy nem kezdek újba bele, amíg legalább az egyik könyvem fordítását be nem fejezem, de hát ez van, nem tudok betelni a jobbnál jobb sztorikkal🤷‍♀️

Ez a könyv szintén nem áll sok részből, de asdfghjklasdfghj az egyik kedvencem, nagyon-nagyon imádom. Remélem nektek is elnyeri majd a tetszéseteket.

Eme csodálatos könyv írója @malactitud, még egyszer köszönöm, hogy megengedte, hogy lefordíthassam a könyvet.

Ezer puszi Nektek,

xxx sdarna

ui: ne felejtsetek el vote-olni, ha tetszik a sztori💛

call you mine - julian brandt [hu] ✔️Where stories live. Discover now