Fáradtan állok a megállóban a villamost várva az éjszakai műszakom után. Sötét van, csillagok alig látszanak az égen a város fényei és a légszennyezettség miatt. Nehéz volt, ugyanis nem volt nagy forgalom az étteremben, így sokszor majdnem elaludtam, de a tizedik kávém után már jöhettem is el. Mivel tél van, ezért remegek a hideg miatt, pedig három pulóver és egy kabát takarja testem, mondjuk nem mondanám, hogy a farmerom túl nagy meleget biztosítana a lábaimnak.
Még mindig tíz perc, előveszem a telefonom, hátha hiányoztam az interneten bárkinek, de semmi ilyesmi nem történt, inkább csak zenét váltok.
Mire ismét felnézek egy ismerős, de rég látott Audi áll meg hirtelen, amitől a hideg végig fut a testemen, nem akarom, hogy itt legyen. Kiszáll belőle Ő. Kidolgozott testét csak egy pulcsi fedi, lábait laza farmer takarja, még mindig sűrű, göndör, rövid, fekete haja van. Átfut az úttesten egészen addig, míg el nem ér hozzám. Köszönés nélkül ragadja meg a kezem és kezdene vonszolni a kocsihoz, mire kirántom szorításából végtagom.
-Nem tudom mit akarsz itt, de a barátnőd biztos otthon vár. Inkább menj hozzá-,mondom ridegen.
-Cassie, erre most nincs időnk-,mondja miközben a szeme ide-oda cikázik az úttesten, járdán és az embereken. Nem értem mi ez, de nem azért jött, mert még mindig szeret, ez már biztos.
Inkább engedek az ismerős érintésnek, hagyom, hogy magával rántson, mint régen. Beülök az anyós ülésre, miközben a szívem ki akar esni a helyéről, hirtelen úgy érzem magam, mint akkoriban, mikor esténként szeltük az utakat, mert nem tudtunk aludni, ahogy a zene szólt a rádióból. Ismét a tizennyolc éves önmagamat vélem felfedezni, amikor hatalmasra nyílt szemekkel bámultam minden mozdulatát, ahogy vezet, ahogy iszik, ahogy a telefonján ír, azonban most más. Most az utat pásztázza, a zene sem szól. És ő sem figyel engem, hogy mit szólok az egészhez.
-Mond el mi van!
Felsóhajt és bólint.
-Azonnal el kell hagyni a várost. A tévében mondták, aztán eluralkodott a káosz.
Nem hiszek neki, mi van ha most elrabol és szex rabszolgájává avat? Hiszen sokat változtam azóta, az összes pattanásom eltűnt, a hajam hosszabb, a szőke eltűnt és helyette sötét barna van. A testem is inkább homokóra, mint körte, hiszen nagyon sokat dolgoztam érte, hogy ilyen legyek.
-Remélem a telefonod a kezed ügyében van-,mondja, mire bólintok.-Hívd fel Nathant, hogy jöjjön le a családjával tíz percen belül a ház elé.
Mielőtt megtehetném amit kér a telefonom csörögni kezd. Felveszem és ideges, zilált hang szól bele.
-Cassie, merre vagy?
-Úton hazafelé, gyertek le Hannával és Josh-sal a ház elé, felveszünk kocsival.
-Csak Josh van...-,mondja elcsukló hangon.-Kivel vagy?
Mély levegőt veszek és ránézek a mellettem ülőre, a szemeim villámokat szórnak felé, de ő csak vezet.
-Thomassal-,felelem végül.
-Ha nem lenne vészhelyzet megölném, de sietünk-,miután kimondja az utolsó szót leteszi.
-Mi ez az egész?-,kérdezem újra, kezdve átvenni a bátyám idegességét.
-Azt nem tudom, csak hogy van egy napunk elhagyni a területeket.
-Mi van a barátnőddel, ő miért nincs itt?
-Nem értem el...-,feleli.-És már rég nem vagyunk együtt.
Felsóhajtok.
-Pedig abban reménykedtem, hogy örökre együtt maradtok-,mondom ki azt, amit évek óta akarok.
-Te örültél a kapcsolatunknak?-,döbben le, miközben lefordul a bátyámék utcájába.
-Nem, mert gerinctelen módon hagytál faképnél, de épp emiatt reménykedtem, hiszen akkor lett volna értelme annak, hogy így szakadt meg a kapcsolatunk.
-Logikátlan vagy-,mosolyodik el, mire csak a szemem forgatom egy vállrándítás kíséretében.
Megáll, miközben a bátyám és a tizenöt éves fia beszállnak csapot papot otthagyva abban a lakásban, ahol az elmúlt éveket töltötték. Csak néhány ruha van rajtuk, ami azt jelzi, hogy semmit nem tudtak elpakolni. A testvérem rá se néz az exemre, pedig, ha tényleg akkora probléma van, megköszönhetné. Mondjuk én is, csak én nem hiszek neki.
Egészen addig a pontig kételkedem, míg néhány óra után az első furcsaságot nem észlelem. Ahogy a városon végig haladunk egyik ember rátámad a másikra, majd kézzel elvágja a torkát, azután nem tudom mi történik, mert elhaladunk nagyon nagy sebességgel, pedig még a fejem is szinte leveszem a nyakamról,hátha akkor látom, de semmi.
-Tom, ott megölt egy ember valakit...-,mondom.
-Erről beszéltem... nem sokára megállunk tankolni, mert kell, de nem sok időnk lesz. Szóval ti bementek a benzinkútra és elhoztok mindent ami kellhet, innivalók, ételek, cigaretta...
-Jó az jó ötlet, mert annyira elfeledkeztem miattatok mindenről, hogy rá se gyújtottam-,forgatom a szemem.-Ez történt Hannával is?
Nat szomorú pillantással illet, majd fiára vezeti tekintetét és rájövök, hogy ezt nem most kell átbeszélni. Tom inkább bekapcsolja a zenét, hogy a következő percekben ne legyen totál csend az autóban, hiszen az tényleg gyilkos tud lenni, de mit mondhatnánk?
Josh még sok mindent nem tudhat, védeni kell főleg ebben a helyzetben, hiszen innentől kezdve a bátyám és én maradtunk a családja, ami igazán szomorú, mert nekünk már három éve nincs apukánk és másfél éve anyukánk sem. Róluk tudtuk, hogy hamar el fognak menni, de ő annyira fiatal és egészséges volt, hogy bele se gondoltunk volna ebbe. Meg amúgy is erre a helyzetre ki számítana?
-Ott egy benzin kút-, mondom hirtelen, mire hirtelen a sofőrünk satu féket nyom, elfordítja a kormányt a gázra lép, fék, és beáll.
-Mint mondtam, nagyjából öt maximum tíz percünk van, csak a legfontosabbat, és a legtöbbet mindenből.
Mi bólintunk és ahogy az autó megáll kipattanunk, unokaöcsém persze az autóban marad.
Berohanok testvéremmel egyetemben a bolt félébe, ahol szét szakított emberi maradványok vannak. Vér borítja már magát az ajtókat is, mire mindketten megtorpanunk, azonban az a gyökér azt mondta igyekezni kell, így erőt veszek magamon, és belépek az ajtón. Ami bent fogad megforgatja a gyomrom nagyjából háromszor, egymás után. Egy kar az ajtóban, a sorok között szét szakított nyakú emberek, már nem folyik a vérük, hisz alvadt az egész. Mikor történt ez?
-Az én munkahelyemen semmi nem történt-,mondom döbbenten.-Ezek pedig legalább három-négy órás holt testek.
Átlépdelek a cafatokon, miközben haladok a pulthoz. Míg Nathan az ételeket támadja meg, persze nem normális kajának való, hiszen benzin kúton maximum szendvics létezik, most pedig még az sincs, tehát mindenféle kalória dús, teljesen egészségtelen csokikat, előre gyártott húsos vagy szalámis tekercseket tesz be egy nem tudom honnan elő rántott szatyorba. Amint hozzám is kerül három hatalmas nejlon mindent amit érek belesöprök, gyorsabb, mint pakolni, annak ellenére is, hogy néhány darab fogja magát és mellé esik. Tele dobálom mindenféle üdítővel, cigivel a zacskókat, mire indulnék ki a bátyám megszólal, hogy valamelyik mozog.
-Az lehetetlen-,felelem oda nézve ahova mutat.
Döbbenettel figyelem, ahogy az ember lába, hiába nincs keze, és láthatóan a vére sem a testében, elkezdett mozogni.
-Menjünk innen!
Sírni tudnék a félelemtől, de tartom magam és felkapom a csomagot, bátyám után futok és az adrenalinom akkor szökik az egekbe mikor unokaöcsém nincs az autóban. Látom Nathanon, hogy ő is kétségbeesik. Tom kijön a mellékhelységből, kérdőn pillantva ránk, hisz látja az idegességünk.
-Hol van a fiam?-,esik neki egyből.
-Az előbb még ott ült-,fehéredik el a volt párom.
Betesszük a kocsiba a cuccokat, amiket összegyűjtöttünk és indulunk is a keresésére a tizenévesnek.
Kiabáljuk a nevét és külön utakon keressük, hiszen ki tudja mi baja esett? Nem figyelek a lábam elé ezért elesek valamiben. Mikor odanézek mi is állta utam, mitől kerültem hirtelen ilyen közel az aszfalthoz, a gyomrom fordul hármat a saját tengelye körül. Egy szőke hajú nő fekszik az úton, az egyik szeme helyéből ömlik a vér, ruhája szét tépve, ami egyébként nagyon szép kék, valószínűleg selyemből készült. Buliba indulhatott, ahova sosem jutott el. Az arcából kiharaptak egy darabot. Térd csontja kiáll, ami azt mutatja, hogy eltörték neki azt. A vére még mindig folyik, tehát friss, ami csak egy dolgot jelent: futnom kell. Egyébként nem teljesen értem miért vannak holttestek mindenütt és miért támad egyik ember a másikra úgy, hogy ez egyébként illegális. A törvény tiltja a gyilkosságot és ezek egyértelműen azok. Viszont, miért mozog egy hulla, miközben ez fizikailag lehetetlen, minden megkérdőjeleződik bennem, a normális most már más lesz, mint eddig?
