Cɾαȥყ ιɳ ραιɳ [Jungkook FF.]

Prológus

— A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.. —

Hosey

Egy újabb szokásos nap.. Az iskola folyosóján sétálok, miközben magamon érzem a gyűlölködő tekinteteket. Mondhatnám azt, hogy megszoktam, de akkor hazudnék. Sajnos nem ilyen egyszerű. Napról napra egyre biztosabb vagyok a célomban.. Öngyilkosság. Igen, gyenge vagyok. Igen, menekülni akarok. De mi olyan rossz ebben? Szeret valaki? Az apám? Oh. Elkell, hogy szomorítsalak. Egy örökke részeg embernek eléggé nehéz szeretnie valakit, ha egy olyan pillanata sincs, amikor józan lenne. Anyukám nincs. Amint megszült, otthagyott a kórházban. Nem akart engem, hisz ő egy utcai kurva. Nem érzek iránta gyűlöletet, hisz sosem ismertem. Csak szimplán elszomorít a tudat, hogy nekem soha nem volt anyukám, aki álomba ringatna, vagy megnyugtasson ha félek. Nagyon önsajnáltatom magam? Gondolj, amit akarsz. Nekem már úgysincs túl sok hátra..

Sétám közben végig a padlót bámulom. Fekete pulcsim kapucniját felhúztam magamra, hogy ne kelljen másoknak is látni a csúnya arcomat. Hogy hogyan is kezdődött az egész?

2018 szeptembere

Óvatos léptekkel közelítettem meg a 45-ös termet. Féltem. Nagyon féltem. Vajon itt jobb lesz? Vagy vajon itt is a mosdó lesz a búvóhelyem? Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Az ajtó nyikorgása csak kicsit hallatszódott az ordítozó leendőbeli osztálytársaim körében. Azonban elég "hangos" volt ahhoz, hogy mindenki felém kapja tekintetét. Pedig nincs mit nézni rajtam. Egy örökké feketében járó lánynak, a szíve is biztos fekete. A tanár mosolyogva felém fordult és közelebb hívott magához.

– Üdvözöljétek az osztályban Lee Hosey-t. Megkérlek titeket, hogy fogadjátok be és ne legyen baj. Tudom, hogy ebben nem pont ti vagytok a legjobbak, de remélem most kivételt tesztek – beszélt komolyan.

Én csak ott álltam, és tűrtem, hogy mindenki engem néz. Vajon most mit gondolhatnak? Máris undorodnak tőlem? Miközben ezeken gondolkodtam, a tanár ismét felém fordult.

– Először is. A hajaddal légyszíves kezdj valamit. Belelóg a szemedbe és nem tudsz koncentrálni. Másodszor pedig. Foglalj helyet.. – fordult ismét az osztály felé - Jimin mellé.

Óvatosan odapillantottam és reménykedtem benne, hogy nem "az osztály nagymenőjét" fogtam ki. De sajnos tévednem kellett. Odalépkedtem és helyet foglaltam mellette. Igaz, odafele menet majdnem megbotlottam egy iskolatáskában. Szerencsére nem sokan figyeltek fel rá. Akik meg igen, nem nagyon szólaltak fel. Vagy csak én hittem ezt?

2019 októbere

Összetörve fekszem a földön, és várok arra, hogy valaki segítsen. De akaratlanul is eszembe jut, hogy újra álomvilágban ragadtam. Hogy valaki felsegítsen? Röhej az egész.
Minden nap ugyanez van.. Beérek, végigülöm az óráimat, majd mikor már indulnék haza, valaki beránt a mosdóba vagy a tornaöltözőbe és megver. Az arcomat persze mindig szándékosan kihagyják. Nem látszódhat meg, hogy történt valami. Szinte már természetes, hogy fenyegetésekkel végződnek."– Ha elmondod bárkinek is, tudod, hogy te fogod megszívni. Hisztis picsa. – "
Az örök kedvenceim viszont a beceneveim: Picsa, nyávogós, gyenge, haszontalan, röhej. És az benne a legjobb, hogy mindegyik teljesen rám passzol.