Fejjel a falnak

Váratlan üzenet

Úgy döntöttem, semmiképp nem megyek haza. Kellett idő nekem is, és anyámnak is, hogy felfogja; nem irányíthat többé. Persze ezt nem volt könnyű elfogadnia, rengetegszer keresett telefonon, és amikor nem vettem fel a sokadik csörgésre sem, egész egyszerűen hagyott egy jó hosszú üzenetet, miszerint ha nem jelentkezem, akkor a rendőrséghez fordult, és ha megtalálnak, akkor annak következményei lesznek, mert ő az anyám, és az van, amit ő mond, stb... Képtelen volt belenyugodni, hogy elveszítette az irányítás jogát. Plusz reméltem, hogy ameddig azon idegeskedik, hogy mi van velem, addig kicsit háttérbe szorítja a magánakcióját, miszerint kideríti ki okozta a balesetünket.

- Neela, beszélhetnénk? - épp anyám legutóbbi üzenetét olvasva haladtam el a suli folyosóján, amikor Rhett hirtelen elém toppant, és a karomnál fogva berántott a testnevelés szertárba. A lábunk alatt mindenféle sporthoz szükséges eszközök hevertek, és a nagy lendülettől majdnem átestem az ajtó mellett található medicinlabdák egyikén.

- Hé! Mi van? - csattantam rá meglepődve, ő azonban karba tett kézzel a falnak dőlt, és szigorúan nézett rám.

- Komolyan kérdezed?

- Ég az épület, vagy mi ez a hirtelen izgalom? - tártam szét a karomat, a fiú szemében izgatottsághoz hasonló érzelmeket láttam, de elképzelésem sem volt, hogy mi történt. Őt és Sarah-t ugyanis nem avattam be abba, hogy egy hete már nem anyámnál lakom, hiába voltak a barátaim. Jobb volt, hogy nem tudnak semmit, nem akartam őket is nyakig belekeverni ebbe az őrületbe. Így is minden egyes nap attól rettegtem, hogy Emily után ki lesz a következő, akire az az őrült lecsap. Ezek fényében lehet nem volt a legjobb ötlet anyámat magára hagyni abban a hatalmas házban, de Aaron megnyugtatott, hogy egy járőr folyamatosan figyeli őt, nincs veszélyben.

- Még az is jobb lenne annál, amit ma láttam. Mégis hogy lehetsz ennyire felelőtlen? - torkolt le dühösen. Hatalmasakat pislogtam rá, lövésem sem volt, hogy miről van szó.

- Na, jó! Állj le, fogalmam sincs, miről beszélsz!

- Mondjuk arról, hogy ma ennyin múlt, hogy Cherry nem látta meg amint Mr. Rosszfiú kocsijából szállsz ki. - csípte össze ujjait, mutatva a távolságot. Elhűltem. - Szerencséd, hogy el tudtam terelni a figyelmét így pont nem nézett arra, de ha ennyire óvatlan vagy, és én nem vagyok ott, akkor mostanra már az egész iskola attól zengne, hogy dugatod magad az edzővel!

- Ho-honnan tudsz róla? - kérdeztem, mert úgy láttam, egyáltalán nem lepi meg a tény, hogy én és Aaron együtt vagyunk. Sokkal inkább az dühítette fel, hogy majdnem lebuktunk.

- Jajj, Neela! Hülye nem vagyok, látom, hogy van köztetek valami. Amióta a közelében vagy közöd sincs ahhoz a lányhoz, akit első nap megismertem, amikor félszegen odalépett hozzám a szekrényeknél.

- Én... - leheltem. - Nem is tudom...

- Ne is mondj semmit. - mosolygott rám. - Nem mondom el senkinek, nyugi. Csak ha lehet, ne buktasd le magad, mert abból rohadt nagy botrány lesz, ugye tudod?

- Tudom, és köszönöm.

- Egyébként értem, hogy miért nem mondtad el, de akkor is igazán beavathattál volna. - tettetett sértődöttséggel felhúzta az orrát, majd rám mosolygott.

- Ha már itt tartunk... Te mióta lógsz Cherry-vel?

- A bulin ő is be volt csípve kicsit, és táncoltunk. Azóta nyomul, és próbál róla meggyőzni, hogy engedjem el Sarah-t, mert sokkal jobbat is kaphatok, mint ő. Vicc az egész. - nevetett fel. Nem vette komolyan Cherry közeledését, és ez megnyugtatott. Az a lány sokakat képes volt manipulálni, és ha kellett, képes volt elhitetni velük bármit. Ha érdekei úgy kívánták elérte, hogy egyik nap a világ legszebb és legjobb emberének érezd magad, hogy aztán másnap a földbe döngölje a kialakult önbizalmad.