ma az osztályom megint elüldözött valakit. másfél éven belül ő a második ember, aki úgy döntött, búcsút int az osztálynak. meg lehetett volna előzni, ugyanis tudatosan történt, sőt, néhányan még élvezték is. nem ismerték a lányt (legyen a neve itt b., a szóismétlés elkerülése végett), talán nem is akarták ismerni. csak örömet leltek a bántalmazásában.
néhányan tisztában vagyunk vele, hogy hibáztunk. az egész osztály benne volt, hisz babits is megírta anno: „mert vétkesek közt cinkos aki néma” – ez tökéletesen lefesti az osztályunk jelenlegi állását...
ezzel szemben mások b.-t hibáztatják. azt mondják, ez a dolog két oldalú volt, miért nem keresett barátokat, nem ők tehetnek róla, hogy ő antiszociális (mintha tudná a szó jelentését, mivel b. maximum aszociális lehetne, de nem az), és hogy ha nem kér segítséget, ne is várja el.
létezik egy olyan dolog, amit én néma segélykérésnek hívok, többnyire mások is, ha jól tudom. a leghangosabb segélykérés ugyanis szavak nélkül történik, mégse veszi senki észre. ez az, ami üresség a szemben lakozik a sorozatos bántalmazás után, az erőltetett nevetés, a kamu mosoly, a széles vigyorgás a "jól vagyok"-ot követve, "semmi baj, csak fáradt vagyok," "csak nem vagyok éhes," "rosszul aludtam," "nem tudom, én se értem (mert félek, hogy strébernek titulálsz, ha mégis)," "én se tanultam," "remélem nem engem feleltet (habár mindent tudok, de rettegek attól, hogy ti is halljátok, amit beszélek)," és egyre csak remegsz, és belül már ordítasz, és szíved szerint földhöz vágnád a táskád, és kiabálnál mindenkivel, hogy átérezzék, mit tettek veled, aztán zokogva te is a földre rogynál. ezt tennéd. de nem teheted. nem mered megtenni. őrültnek neveznének, kattantnak, gyogyósnak, fogyatékosnak. pedig végre egyszer önmagad adhatnád. de tudod, hogy erre sosem kerülhet sor. ebben az osztályban nem lehetsz valós, nem lehet hangod. ebben az osztályban a túlélés a lényeg, nem pedig az, hogy élj.
elkezdődtek az ebből született konfliktusok az osztályban. mindenki egymásra mutogat, a felelősséget persze senki nem vállalja azért, amit tett. szánalmas.
mérhetetlen ürességet érzek. elüldöztünk egy ártatlan lányt, és most egymást bántjuk, szidjuk. amikor egymásra kéne támaszkodnunk, és túljutni ezen. megkönnyebbülés lesz elmenni nyáron innen...
