Fogadásból szerelem

1.fejezet

Szofi

Lovagoltam. Már csaknem harmadik éve csinálom kitartóan, minden szombaton. Büszke vagyok a teljesítményemre, a kitartásomra, az eredményeimre.Nagyon szeretem ezt csinálni. Anyukám kérésére az oktatóm nagyon lassan haladt, megfontoltan tanított mindenre, és csak akkor vettünk új dolgot, ha az előző már tökéletesen ment, ezért még csak most tartok a vágtánál. Az elején nem akartam, hogy változtassanak az oktatásomon, de most már nem bánom. Van már csomó kupám, érmem, amikre nagyon büszke vagyok. Szépen ki vannak rakva a polcokra, bárki megszemlélheti, aki bejön a szobámba, vagy akár a házba, mert anyukám néhány nehezen megszerzett első helyre annyira büszke volt, hogy nem engedte, hogy csak úgy a polcomon porosodjanak, mondván, "ott úgy sem látja senki", így a nappaliban is van pár.
Épp ügetésből váltottam vágtába az oktató útmutatása szerint. Rendkívüli érzés kerített hatalmába:a mámoré. Részegítő érzés volt egy ló hátán száguldani a gyönyörű, kék ég alatt, a szabadban. Úgy éreztem, bármit megtehetek. Pedig csak két bőrszíj tartott,meg persze a kengyel, mégis teljesen magabiztos voltam, hiszen ismertem a testem, a felszerelést, a lovat, az oktatót, a technikát. Tudtam, mit csinálok, tisztában voltam a következményekkel, mindennel. Abban a pillanatban jól éreztem magam a bőrömben. Sőt, teljesen elégedett voltam az életemmel. Nem akkor követtem el a hibát. Nem. Mielőtt lóra ültem, akkor. Elfelejtkeztem a telefonomról. Nem némítottam le, és adtam oda anyukámnak, ahogy kellett volna, és ahogy szoktam. Most, ahogy megtudtam, hogy vágtázni fogok, túl izgatott lettem, és elfelejtkeztem róla. Hatalmas hiba volt.
Éppen a sebesség csúcspontján és a táv felénél tartottam,amikor a telefonom rezegni, majd halkan zenélni kezdett a zsebemben. Nem az volt a baj, hogy kieshet és összetörhet. Bár kiesett volna! Tört volna millió parányi, apró darabkára! (Bár akkor soha még csak rám se nézett volna. De erről majd később...)
De nem esett ki a zsebemből, nem, nem volt akkora szerencsém. Azt érdemes tudni,főleg annak, aki lovagol, hogy a lovaknak rendkívül érzékeny füleik vannak. Tudtam ezt, ezért nagyon-nagyon megrémített, mikor megéreztem, majd meghallottam a telóm. A rezgésre még nem reagált a ló. De még mielőtt segítséget kérhettem, vagy bármit tehettem volna, eldobni vagy ilyesmi, a készülék rezgésről átváltott zenélésre. A hirtelen hangtól alattam a ló megugrott, majd felágaskodott, én pedig próbáltam a hátán maradni, de a csaknem függőleges helyzetben a lábam kicsúzsott a kengyelből, az izgalmaktól izzadt és síkos tenyeremből pedig egyszerűen kicsúszott a kantár. Kétségbeesetten próbáltam a ló nyakában,a sörényében, majd a nyeregben megkapaszkodni, de nem ment. A telefonom kirepült a zsebéből. Izzadt ujjaim lecsúsztak a nyeregről. Lerepültem a lóról. A karommal akartam felfogni a becsapódást, buta módon. De csak akkor tudatosodott bennem, hogy rossz döntés volt, amikor akaromba éles fájdalom nyilallt. Még éreztem, ahogy a testem becsapódik, a puha fűszálakat a kezem alatt, majd elsötétült minden.
  A karom eltört, a fejem csúnyán beütöttem. Akkor anyukám eltiltott a lovaglástól, ami nagyon nagyon megviselt. Sokat sírtam akkoriban. Ráadásul a szüleim abban az időben váltak el. Nem tudtam hova menekülni. A lovaglásban vezettem le az egész héten bennem felgyülemlett feszültséget, most viszont ott voltam törött karral. Zárkózott, visszahúzódó lettem, az összes barátomat elmartam magam mellől, és a tanulásba temetkeztem. Év végére kitűnő lettem, de a mindennapos rossz hangulatom ez sem űzte el. A szünetekben olvastam. Nyáron tanultam, olvastam és eljártam futni. Ez öt évvel ezelőtt volt.
  Most csak korcsolyáztam. Muszáj volt, az osztállyal voltam, úgy kellett tennem, mint aki élvezi, így hát csak róttam a köröket. Nem számítottam semmi különös történésre, így nagyon oda sem figyeltem a körülöttem lévőkre. Kár volt.
  Csak annyit láttam, hogy az idióta fiú osztálytársaim kergetőznek és felém tartanak. Rájuk sem bagóztam, csak mentem tovább. Majd mikor feleszméltem, már kizuhant alólam a talaj, én pedig a kemény jegen landoltam. Éreztem, hogy nagyon beütöttem a lábam, majd elnyelt a jól ismert sötétség.

Remélem tetszett az első fejezet, ha igen, kérlek, jelezd nekem azzal, hogy becsillagozod! Köszönöm, hogy elolvastad, legyen szép napod és olvass sokat! Hamarosan jön a következő fejezet!😉👋