~Álomból valóság~

~1.Kezdet~

Fura a mai világ, kevesen értik meg milyen lehet barátok és szerelem nélkül. Igazán meg valva, jobb így mert így nem szenvedek nagyobb kárt mint ha bármi rossz történne miattuk.
Jajj de buta vagyok nem is mutatkoztam még be nektek.
Amanda Well vagyok 17 éves Gimnazista lány. Ausztriába élek a családommal. Van egy húgom Zora igazi csirke fogó 7 éves létére, Igaz néha vannak olyan pillanatok, hogy majd meg folytatnám de attól még szeretem és védem. Anya meg Apa Ügyvédek értenek a szakmályukhoz.
Itt Ausztriában ők ketten a legjobbak és tisztelik őket sokan fel keresik nap mint nap hogy segítséget kérjenek tőlük.
De egy nap minden meg változott anya és apa azt akarta hogy én és Zora a nappaliba legyünk valami fontosat akarnak nekünk mondani.
- Amanda és Zora van egy öröm hírünk számotokra. Mondta apa boldogan.
- Ugye nem kis tesó lesz? Kérdezem ki tágult szemekkel.
- Nem, nem dehogy is. Állás ajánlatot kaptunk egy másik országba és azt mondták hogy szükség lenne ránk. Már lassan egy hete tudjuk ezt és gondolkodtunk,hogy mi legyen.

Nem hiszek a füllemnek  hogy állás ajánlatot kaptak egy másik országba. Látom nagyon híres lettek  és büszke vagyok rájuk, hogy hogy a szüleim azok.
- És hogy döntöttek? kérdeztem nyugodt hangnemben.
- Hát lányok egy hét és Magyarországon fogunk lakni. Mondta vigyorogva apa

- Lányok már ki néztük a tökéletes házat. 3 szobás +1 vendég szoba, konyha,egy nagy nappali,                        2 fürdőszoba és a egy nagy tágas kert. Mondta anya vidáman.

Új életet kezdhetek talán lehetnek barátaim? Újra lehetek boldog mint régen? Rá nézek a hugomra és látom rajta a boldogságot és egyben szomorúságot. Át öleletem és így szóltam.
- Hugi ne félj, hogy új helyre kerülsz, messze a barátaitól. Lesznek új barátaid is, vissza fogunk még úgy is jönni ide hisz itt születtünk és itt vannak a rokonaink. Mondtam ki és anya neki állt sírni,hogy milyen kedves és egyben meg nyugtatót mondtam a hugomnak.
- Köszi Amanda most már jobban vagyok. Át ölelt szorosan és én viszonóztam az ölelését. 
Le nyugvóba volt a nap és a húgom kezdett álmos lenni. Igaz este Fél kilenc van. Holnap nincs hála istennek suli mert nyári szünet van ugyebár.
Még be mentem anyáék szobájába és le ültem melléjük.
- Magyarországon belül hova költözünk? Kérdeztem tőlük kicsit félve.
- Hát szívem Tatára költözünk. Így közelebb vagyunk a fővároshoz és nem kell úgy sietni a munkába.
- Az jó... Mondtam és el gondolkodva hogy biztos jó ötlet itt hagyni Ausztriát. Hisz itt vannak a rokonaink.
Nem folytattam a beszélgetést a szüleimmel azt mondtam nekik hogy álmos vagyok ami tényleg igaz.
Úgy kulogtam az ágyba, mint aki nem aludt 24 órán át. Be döltem és el is nyomott az álom 5 perc alatt.
~Álmolom...~
Szép fényes nappal volt kinn sétáltam egy erdőben. Gyönyörű szép volt, még nem láttam ilyen szépet. Egy folyó mellett sétáltam. Mindenhol fenyők és virágok körülöttem. Le ültem nem messze a folyótól és nézem a szép tájat. El merultem a gondolataimba és egy fiú hang csapott meg engem.
- Te meg mit keresel itt egyedül? Kérdezte a fiú.
- Én is ez akartam tőled kérdezni. Mondtam miközben rá néztem.
Barna íriszeibe el vesztem. Magas volt nálam két fejjel, barna haja a szemébe lógott. Ki dolgozott felső teste rá feszült a polo. Engem fürkeszett Gondolom nem látott még vörös hajú és kék szemű lányt.... Közelebb jött hozzám és le ült mellém, és így szólt.
- Ki jöttem ki tisztítani a fejem. Mondta szinte halkan.
- Én is... Szólaltam meg ugyan úgy mint ő.
Mondani akart nekem valamit de hirtelen el sőtétedett minden  körülöttem...
Fel ébredtem arra hogy anya ébreszt hogy idelye lenne fel kelni. Komásán keltem ki az ágyból és átkoztam mindent ami létezik hogy miért ébresztettek fel engem...

Remélem tetszett az első rész😊❤️