~Álomból valóság~

~2. Nagy utazás~

El telet lassan 3 nap.... Érzem nincs vissza fordulás. Napról napra gyötörnek a "rémálmok" ha lehet így nevezni hogy folyton arról a srácrol ámodok... Nem szóltam senkinek úgy vagyok vele hogy álom soha nem fog valóra válni. Nagy gondolat menetem közepette anya jött be a szobámba. Rá néztem és így szólt anya.
- Na látom búcsút veszel a szobádtól.
- Hát igen soha nem gondoltam hogy egyszer itt hagyom Ausztriát. Hiányozni fog még annak ellenére is hogy anyueknak akarok jót
-Mehetünk? Kérdezi anyu nagyon lelkesen.
- Igen. Fújtam ki lassan a levegőt és keltem fel.
Sok emlék köt ide.... Itt nőttem fel..... Láttam a húgomat ,hogy hozták be a házba. Az a sok ünnep amit együtt töltött az egész család... Mindenek el jön az ideje hogy tovább álljon.
Ez a múlt és a jövő pedig másva akarja a sors. Nem szabad meg torpannom , valami új kell valami izgalmas.
Nagyban ki megyek át utcára és be ülök a kocsiba a teher autó már el indult a házhoz ideje nekünk is.
Viszlát régi emlékek....
Viszlát régi ház.....
El indultunk 15 perc után be dugtam a fülem hogy zenét hallgasak hogy el menjen az idő.
Nem kellett sok hogy el aludjak...

~Álom~
Kinn ülök a teraszon élvezem hogy végre csend és nyugalom van. Volt nálam egy könyv amit nagyon szeretem, ha nem olvastam ki 5x akkor egyszer sem. Volt benne minden harc, fájdalom, szerelem stb. Így el gondolva valami furát keztem el érezni....Minta....Mintha valaki figyelne....
El néztem jobbra semmi el néztem balra és a szomszédba ott volt az a srác akivel már találkoztam egy régebbi álmomba, nem tudom mi a neve mire oda fajult volna a szó minden el sötétedett. Lehet hogy a sors akarta ezt? Vagy szimplán akkor szerettek fel kelteni....
Úgy tett mintha nem tudná hogy itt vagyok cseles fiú nagyon cseles, de nem tudja hogy észre vettem.
Várok a megfelelő pillanatra. Olvasok tovabb.
" Ott állok a szikla tetején és azt kiabálnám legszívesebben hogy szeretlek téged. De mégsem teszem mert tudom hogy te nem úgy érzel mint én"
Megint érzem hogy valaki erősen fürkész de nem rezennek meg. És hirtelen egy puffadást hallottam és bal oldalra néztem ,hogy mi a fene történik.
Szembe nézek barna íriszekbe és átkoztam magam, hogy miért néztem arra. Tisztán lehet látni rajta a hogy direkt csinálta hogy rá figyeljek. Vigyorogva oda kiabált nekem.
-Szia!
-Szia. Kiabáltam vissza
Látni lehetett rajta hogy beszélgetni akar velem nem hagy addig úgyse békén míg meg nem unja. Oda sétáltam hozzá és a kerítésnek döltem.
- Mi a helyzet? Kérdezem lazán.
- Semmi különös kinn pakolok apám kert meg rá. Mondta boldogan.
- Az jó én meg úgy döntöttem ki jövök a levegőre olvasni. Mondtam ugyan olyan hangon mint ő.
- Amúgy mi a neved. Kérdezi és hirtelen el sőtétedett minden. Miért cseszik ki az álmom mindig istenem....
Bele kell törődnöm soha nem fogom meg tudni...

~Valoság~
Arra ébredek hogy a kocsi ajtó nyílik és rázogat a húgom...
Én is szeretek Zora....
Miért csesztek ki velem mindig.
Egy csúnya pillantást vetek a hugomra és így szólok.
- Komolyan miért kellett most fel kelteni Zora. Morogva mondom húgomnak.
- Anya mondta ébreszelek fel. Én hagytallak volna még aludni.
Rá nézek anyura és így szól.
- Meg jöttünk kincsem.
De jó már csak ez hiányzott hogy ki szállják a kocsiból és mennyek be az új házba....
Erőt vettem és ki szálltam....
Gyönyörű szép ház nem tagadom szebb mint a volt házunk.
Lépcső elé értem és vettem, egy nagy levegőt és léptem egy lépcsőfokot. Apa bíztaton rám nézett és fél siettem a lépcsőn. Ki nyitotta az ajtót és előre engedett engem. Szép tágas a nappali. Bézs színű a fal rajta szép fehér virág mintás fal matrica ami ki emelte a napalit. Igaz nincsenek benn még a bútorok. De így is szép. Apa intett hogy mennyek vele. Be térünk a konyhába, szürke csempék öleleték át a helyiséget és fehérre volt festve a fal.  A járólap is szürkés volt. Szépen meg van oldva a konyha imádom ahogy ki néz. Folytatólagosan mentem apa után meg mutatta a hálószobájukat. Szép világos kék a fal a parketta szép volt mintha most lett volna,nem olyan rég meg csinálva. Ki jöttünk a szobából és a húgomét mutatta meg az ,övé halvány rózsaszín ami illik is az ő stílusához.
Igaz nem olyan nagy mint anyuék szobája, de neki meg fog felelni.
Végül az én szobám következett igazából minden szobádtól távol van. Melete van a fürdő szobám is. Be mentünk a szobába el voltam ámulva világos piros majdnem át megy rózsaszínba teljesen az én ideálom, a szoba nem is kicsi nem is nagy pont tökéletes.
Le mentünk végül a nappaliba és apa így szól.
-Gyere meg mutatom a kertet. Ki nyitotta az ajtót és szembe kerültem a kerttel...
Ki között olyan mint az álomba.
Tényleg egyszer minden valóra válik amit meg álmodok?
Vagy szimplán be golyóztam.
Remélem hogy egyik se mert még rosszul fog minden el sülni....