Tabu

Prológus

                         10 évvel korábban

Anya ágya mellett állva alig tudtam megszólalni. Szörnyen nézett ki, bár az orvos figyelmeztetett, hogy a rák végső stádiumában igencsak szörnyű látványt tud nyújtani a beteg, de én nem tágítottam. Nem hagyom magára anyut, soha. Akkor se ha nekem kell róla és az iszákos mostohaapámról gondoskodni.
- Anyu, csak azért zavarlak hogy mit szeretnél enni vacsorára? Arra gondoltam ehetnénk bundáskenyeret.
- Rákos vagyok Chloe, nem influenzás-felelte.
Amikor meglátta az arcom így szólt:
- Ne haragudj kicsim, tudom hogy csak segiteni akarsz. A bundáskenyér nagyon jól hangzik.
Elmosolyodtam és a konyha felé indultam.

Hogy tudnak az emberek megtörni egy tojást anélkül, hogy minden csupa trutymó legyen? Nekem sose megy. Nagy nehezen beleütöttem azt a sok tojást egy tálba és a felszeletelt kenyér szeleteket a tojásban megforgatva a forró olajba raktam. Olyan meleg lett a konyhában hogy le is vetettem a pulcsimat.
Ekkor hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón. Egyből tudtam hogy Felix az, a mostohaapám. Valószínüleg megint olyan részeg, hogy nem tud bejönni az ajtón se. Odaszaladok es kinyitom az ajtót.
- Menjé' kölyök hozzá' nekem ide egy üveg sört a hűtőből- mondta mire a végét egy böfögéssel zárta.
- Igen megyek már.
Utáltam ezt az embert, szerintem 10 éves korom óta nem láttam józannak. Mindig ivott, ha meg nem volt mit csak belenyúlt anya tárcájába és ment a sarki kocsmába. Mindig ez a nóta ment egészen anyu betegségéig, azt hinné az ember, hogy egy férj ilyenkor leszokna, vagy legalábbis szüneteltetné az alkohol fogyasztását, de Felix reakciója csak ennyi volt:
- És akkor ki fog dolgozni, takarítani es főzni?
Undorító.
Elmentem a hűtőhöz és kivettem egy üveg sört, majd felbontottam neki es odaadtam.
- Kösz csibém- villantott rám pajkos mosolyt, ami már csak azért is ízléstelen volt, mert 2 foga hiányzott. - Gyere ide hozzám.
Nem mozdultam egy tapodtat sem, de egy idő után megelégelte és rám mordult.
- Gyere ide, ha azt mondtam te kis csitri.
Összerezzentem a hangjára, de nem mertem ellenkezni és oda léptem elé. Majd szép lassan szemügyre vett. Tizennégy éves voltam, nem tudtam sokat a felnőtt dolgokról, de azt már tudtam hogy az, ha egy negyvenes férfi ilyen szemekkel méreget egy gyereket, az nem helyes.
Felix hirtelen felpattant, mire én hátraléptem. Elkapta a kezem es magafelé fordított, majd megsimította a karomat.
- Kezdesz nőiesedni Chloe- suttogta a fülembe.- És ez igazán kedvemre való.
Próbáltam kirántani a kezem a szorításából, de nem engedett, hanem tovább szorított, ami már fájt.
- Ne ellenkezz Chloe, a nagylányok ilyen dolgokat csinálnak, tudom hogy szeretnél nagy lány lenni- és a kezét a fenekemre helyezte.
- Engedj el! - kirántottam a kezem a szorításából és elkezdtem anya szobája felé szaladni.
- Gyere vissza azonnal! -a sört a falhoz vágta, ami szabálytalan sötét foltot hagyott a fehér falon.
- Anya, anya segíts - kiabáltam, de nem reagált.
Tovabb szaladtam a szobája felé és mikor beértem odamentem az ágya mellé megfogtam a kezét, de nem reagált.
- Anyu, anyu segíts. Felix...
De anyu nem reagált, sápadt arca volt és ernyedten feküdt az ágyban. Ott és akkor tudtam. Nem kellett senkinek se mondania. Meghalt
                                        ~
A levegőt az odaégett bundáskenyér szaga lepte be. A rendőrök anya ágya mellett áltak az orvos társaságában. Megvitatták az esetet. Az orvos feljegyezte a halál időpontját. Az egyik férfi ki vitt a szobából, nem akarta, hogy tovább lássam a holttestét, de mikor lássam, ha nem most? Többet amúgy sem láthatom, de hiaba ellenkeztem vasmarokkal tartott, amiről Felix egy órával ezelőtti tettei jutottak eszembe. Felfordult a gyomrom.
- Maga Felix Porter igaz? Az asszony férje?-kérdezte az egyik helyszínelős férfi.
De ő most sem válaszolt. Csak fogott egy masik sört, felpattintotta és belekortyolt.
- Igen mert?
A nemtörődöm stílusa miatt, már akkor látták rajta a rendőrök, hogy nem alkalmas a további nevelésemre így úgy határoztak, hogy felveszik a kapcsolatot valamelyik gyermekotthonnal. Es ez volt az én szerencsém.

                       Négy évvel később

Skyla és én a tükör előtt álltunk, ahol a ballagási talárunkbab álltunk és néztük magunkat.
- Szerinted nem kövérít a bordó Chloe?
- Te totál hülye vagy.
Skylanál jobb testű nőt még sosem láttam, ha valakiről elnevezték a homokóra alakot az ő volt.
- Ne már ez fontos. Odakint egy csomó jo pasi lesz. Nem nézhetek ki kövérnek.
- Ne aggódj nem fogsz.
Belenéttem én is a tükörbe, lesimítottam a ráncokat az anyagon es néztem, ami sikerült magamból kihozni.
- Hát mindent megtettem.
- Ugyan csajszi jó vagy, na gyere, ballagjunk.
Amikor a nevemet mondták kisétáltam a pódiumra, ahol az igazgatóval kezet fogtunk, megkaptam a bizonyítványomat és mehettem is tovább.
Miután véget ért a nagy herce-hurca Skyla kitalálta, hogy márpedig ünnepelni kellene.
- El kell mennünk bulizni.
- Nem hiszem hogy ez jó ötlet- vészmadárkodtam.
- Ugyan, gyere már.
Mit mondhattam volna? Ki tud a legjobb barátnőjének nemet mondani? Fogadok te se tudsz.
Pár sarokkal odébb volt egy szórakozóhely, ami bűzlött a részeg fickóktól és az izzadságtól. Mindenki a dallamtalan zenékre mozgatta a testét. Idegenekhez dörgölőzött vagy szívta a bagóját. Nem az én stílusom ez a hely, de Skyla unszolására a táncparkettre mentünk, ahol elvegyültünk a többi ember közt. Többször is kínáltak minket piával, de én minden alkalommal elutasítottam, megfogadtam, hogy sose iszom. Elég rossz emlék fűz már az alkoholhoz. Skyla eltűnt mellőlem, valami pasi előtt ringatta a csípőjét. Neki miért olyan könnyű feloldódni és nekem miért olyan nehéz?