Remény

1.rész

Jiminh...-nyakamat továbbra is apró csókokkal lepte el.
Ha nem a kémia szertárban lettünk volna, akkor nem akarnám leállítani. De elég kellemetlen egy ilyen helyen, főleg, hogy a tanár bármikor benyithat.
-Hát jó-ajkait szomorúan lebigyesztette.
Mielőtt még elfordulhatott volna, kezaimet nyaka köré csavartam, és számmal célbavettem az övét. Ezután átvette az irányítást, hiszem ő domináns fél.
Hosszú csókunkat a levegőhiány szakította meg. Majd kezemet megragadva, kisietett a teremből.
-A suli előtt várlak, rendben?-nyomtam puszit puha arcára.
-Rendben-pirult el, majd eltűnt a folyosó tömegében.
Én is megindultam az utolsó, de egyben legrosszabb órámra. Matek. Nem vagyok hülye hozzá, sőt, jó vagyok benne. Egyszerűen a pedofil tanár fejére nem vagyok kíváncsi.
Mr Kim.
Rémálmaim lesznek tőle.
Fogdossa a kezem dolgozatírás közben, és többször is furcsán nézett rám. Ennyire az arcomra van írva, hogy meleg vagyok?
                               ***
-TaeHyung!-modult rám kedvenc tanárom-megtenné, hogy egyszer az életben időben jön az órámra?
-Elnézést tanár úr-mondtam akaratlanul is gúnyosan.
Miután az egész osztály alaposan végigmért- szokásukhoz híven-helyet foglaltam. A pulcsi alatt végighúztam a fülhallgatóm a kezemig, majd arra dőlve hallgattam az egyik kedvenc bandám új számát.
Ennyi maradt meg az óráról, meg még annyi, hogy bealudtam. Mikor ráeszméltem, hogy a tanításnak már régen vége van, és Jimin is rám vár már egy ideje, gyorsan összpakoltam és elindultam. Vagyis indultam volna, ha valaki nem ránt vissza az osztályba.
-Hova-hova Tae?
-Már régen kicsengettek, úgy hogy bocsásson meg, de magának ehhez semmi köze.
-Persze persze
A kezemet tóvábbra is szorongatta, majd egy lágy mozdulattal közelebb húzott magához. Bármennyire is próbáltam ellökni, erősebbnek bizonyult tőlem. Ajkait a homlokomhoz érintette, majd elengedett.