Hello én egy ugyanolyan lány vagyok mit ti aki éli mindennapi életét. Talán nehezen hiszitek el de én is suliba járok és szembesülök nagy problémákkal. Mint például az osztálytársak, a cikizés és az elnyomás. Nem vagyok szerencsés, mindenki azt mondja milyen jó osztály vagyuk de nem látják mi zajlik valójában. Amikor odafordulok a „legjobb barátnőmhöz” elfordul tőlem, nem köszön, semibe vesz, otthagy, és sorolhatnám még. Én egyre és egyre többet teszek a barátságukért de úgyérzem ő meg semmit sem tesz. Remélem ez nem így van. De nincs ez máshogy a többiekkel, nem vagyok az osztály része, elnyomnak engem. Inkább megbúlynék a sötétben. Szerencsére van két remek barátom, akik habár nem közeliek de megértenek és nem csapnak be engem. Örülök hogy vannak nekem.
Vannak örömök is az életemben. Sorozatokat nézek,zenéthalgatok, festek, ábrándozok, és újjabban írok. (Bár erre már rájöttetek). Imádom a fantasy-t, a krimit, a vígjátékot, és a, és talán ennyi. Az agymenők az egyik kedvenc sorozatom fejből tudom az egészet. Ez által ismertem meg azokat az embereket, nevezzük inkább barátoknak, akikkel igazán jól érzem magam. Ez a sorozat adta nekem a legtöbbet. Annyira összetörtem amikor végelett bár az „emlékét” a mai napig fenntartom ott volt mellettem, amikor féltem, magányosvoltam és szomorú, amokor beteg és fáradtt voltam, amikor csak tudásra és boldogságra vágytam. Most biztos hülyének néztek, mert egy sorozatról beszélek. De nekem sokat jelent.
Valószínűleg nektek is vannak testvéreitek, akiket néha szerettek néha pedig bárcsak ne lennének, szívetek szerunt kinyírnátok őket de minimum megvernétek őket. Az én tertvéreimmel jól játram de valószínűleg a nagy korkülömbsegnek is betudható vagy annak hogy már mindketten elköltöztek. Abátyá 3 órányira van de nagyon szeretem, gyakran meglátogat. Túl sokszor hiányzik nekem, ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak velem lakna még, és inkább verjen meg, mint hogy rosszul érezzem magam. Bár így nagyobb öröm ha hazajön. A nővérem külfördön dolgozik és él. Igazából sosem éltünk eggyütt. De nagyon jóban vagyuk. Így inkább ojan mint egy barát.
Az unokatestvéreimről nem is beszéltem. Nincs köztük egy év se mintha ikrek lennének. De tényleg kiskoromban folyamatosan összekevertem őket. Habár ennyire egyformák a személységük teljesen különbözik. A nagyobb nagyon kedves és barátságos, de a kissebb egy sunyi dög, nemis értem a nagyobb hogy bírja ki. Mostanában egyre többet járok át hozzájuk. Természetesen az x-box és a kaja miatt. Nem nem, jókat játszunk és beszéldetünk így olyan mintha visszakapnám a testvéreimet. A legjobb testvérek jutottak nekem.