Something new

Epilógus

Gera Korinna
2021. április 24.

Eljött a 21. születésnapom. Bencével már majdnem másfél éve együtt élünk és közös életünk minden percét imádom. Persze voltak apróbb viták, de mindenen túllendültünk egy-két óra alatt. Az elején féltem, hogy az évek alatt elmúlnak az érzéseink, de ez a félelmem szerencsére nem igazolódott be. Sőt, mindkettőnk érzelmei csak erősödtek az elmúlt időszakban.

A szülinapom reggelén a szerelmem puszijaira ébredtem fel, és amint kinyitottam a szemem, egy finomságokkal teli tálcával és persze Bencével találtam szembe magam.

- Jó reggelt, Szerelmem! Boldog születésnapot! – csókolt meg.
- Bencus! Köszönöm! – sírtam el magam. Az utóbbi időben érzékenyebb vagyok, aminek tudom is az okát, de a barátom még nem. A kis szülinapi összejövetelemen fogom majd elmondani neki és a családjainknak is. – Nem is kívánhattam volna szebb ajándékot, annál, hogy vagy nekem. – érintettem össze ajkainkat.
- Az kár, mert van még egy ajándékom, amit majd csak este kapsz meg. – kacsintott rám, mire egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon mivel készül. – Nagyon szeretlek!
- Én is téged! – mosolyogtam rá.

Mint minden szombaton, Bencének a szülinapomon is meccse volt, méghozzá az Újpest ellen. A párom továbbra is a Budapest Honvéd csapatát erősítette, de én már egyáltalán nem bántam, hiszen láttam rajta, hogy mennyire felszabadult és boldog, ami a játékán is meglátszott. A cardiffi selejtező meccs óta kihagyhatatlan volt a továbbra is Rossi vezette válogatottból, sőt két góllal járult hozzá a 2020-as EB-n elért 5. helyhez. Klubszinten is sikert sikerre halmozott: egymás után kétszer választották meg az év legjobb játékosának és a 2019-2020-as kupagyőzelemnek hála az Európa Ligában is pályára lépett, először csak a selejtezőben, majd a csoportkörben, ahol gólt is szerzett. Bence karrierje tehát a csúcson volt, ahogy az én tanulmányaim és a tánckarrierem is. Az egyetemen már a negyedik félévemet tapostam és különösen büszke vagyok arra, hogy a három vizsgaidőszak alatt nem buktam semmiből. Ami a táncot, illeti, az a bizonyos 2019-es VB meghozta a sikereket, azóta több nemzetközi verseny és győzelem van mögöttem, így bátran jelenthetem ki a 21. szülinapomon, hogy az életem egyszerűen csodálatos.

- Baba, nem láttam a sportszáramat? – kiabált be Bence a konyhába, miközben én az ebédet készítettem, ő pedig a jelek szerint pakolt.
- A szekrényben van a helyén – kiabáltam vissza.
- Imádlak! – hangzott a válasz. Ezek szerint megtalálta. Én közben kivettem a sütőből a húst, majd megterítettem hat főre, hiszen ebédre a szüleim és a tesóim is át lettek hívva. Bence családja majd a meccsen csatlakozik hozzánk. Ami a családomat illeti velük is minden rendben, Hanna egyre ügyesebb a táncban, hozzám hasonlóan ő is megnyert az elmúlt időben több nagy versenyt is. Jonatánnál pedig egyértelműen meglátszott az a hatalmas tehetsége a focihoz, amit aputól örökölt. Már 10 évesen az U13-asok közt játszott. Apu pedig a Fradi vezetőedzője lett és a 2019-20-as EL csoportkör után a következő szezonban egyenesen a Bajnokok Ligájába vezette a zöld-fehéreket, ahol hősiesen helyt álltak, így a csoport harmadik helyén végezve az Európa Ligába kerültek, ahol jelenleg is talpon vannak, akárcsak Bencéék. Gondolataimat a csengő szakította félbe, de mire elindultam volna, hogy beengedjem a családomat, Bence megelőzött.

- Isten éltessen Picúr! – ölelt magához apa. – Wow, de finomat főztél.
- Köszönöm szépen! – miután köszöntem nekik, leültünk enni. Gulyáslevest, valamint sült csirkét készítettem édesburgonyával, ami ahogy láttam ízlett mindenkinek.

- Nagyon finom lett. – simogatta meg Bence a combom az asztal alatt, mire csak rámosolyogtam.
- Na akkor az ajándék – emelt fel anya egy kisebb zacskót, amit a kezembe nyomott. – Boldog születésnapot!
- Köszönöm szépen! – pusziltam meg őt is, és apát is, hiszen kettőjüktől van az ajándék. Bár apa valószínűleg ugyanannyira meg fog lepődni, mint én, de mindegy. Az ajándékzacskóban egy boríték volt, amit kinyitva egy Hawaii utazás adatait láttam meg.
- Úgy gondoltuk, hogy rátok fér egy kis pihenés a szezon, illetve a tanév végén. – mosolygott anyu.
- Nagyon szépen köszönjük! – öleltem meg őket még egyszer. Gyorsan elpakoltam az ebéd maradványait, miközben Bence már indult is az időközben elkészült Bozsik Stadionba, hiszen neki hamarabb kellett mennie. Miután a rendrakással végeztem csatlakoztam a családomhoz, akik a nappaliban foglaltak helyet. Hiába beszélek és találkozom velük szinte naponta, mégis jó volt most leülni és beszélgetni velük. Apa és a tesóim levitték Nalat és Nachost sétálni, így már csak anyával ketten maradtunk, mikor éreztem, hogy nem teljesen jó a gyomrom, így a WC felé rohantam és kiadtam magamból, aminek ki kellett jönni. Anya egyből utánam és szerintem megérezte, hogy mi a „bajom", ugyanis miután kiöblítettem a számat, csak mosolyogva nézett rám: