Szar az élet

Prologue

*3 évvel ezelött* ( 2009)

- ANYA!!- kiáltottam le az emeletről.
- Igen Doth?- kérdezett vissza kicsi aggodalommal a hangjában.
- Nem tudom mit vegyek fel a  bankettre.- mondtam mert ma este lesz a végzös bankett a Midway Highban.
- Itt vagyok, eddig választottál valamit vagy semmi?- nézett szét a szobámban.
- Nem tudok dönteni a fehér és a piros között...- mondtam egy kis fájdalommal a hangomban.
- Szerintem a piros az jobban állna és elég menő.
- Hjajj de szeretlek anyu- öleltem meg.

*Kb.aznap éjfélkor*

-Köszi hogy hazahoztatok- mondtam az osztálytársamnak és a szüleinek.
Beléptem az ajtón és mint mindig most is megcsapott a ház melege. Óvatosan felosontam az emeletre nehogy felébresszem a szüleimet majd átöltöztem a vasemberes pizsamámba és lefeküdtem aludni.

Reggel a szüleim kiabálására keltem:
-Te is tudod hogy veszélyes miért mész el?- kérdezte apu anyut.
-Mert csak így tudlak megvédeni titeket. Tudod ha Fury behívat mennem kell.- mondta anyu.
Miközben én azon gondolkodtam hogy ki az a Fury még pár dolgot egymás fejéhez vágtak. Mikor befejezték úgy tettem mintha mi se történt volna és nagy mosollyal az arcomon köszöntem:
- Jó reggelt.- mondtam mire mind a kettőjük arcáról eltűnt a düh.
-Szia Doth.- köszönt anyu- ma átjön Phil remélem örülsz.
Phil anyu öccse. Teljes nevén: Philipp J. Coulson.
-Ja tök jó. Nagyon bírom Philt.- mondtam.
- Nekem pedig el kell mennem dolgozni.- apu mondott néhány szavacskát az orra alatt de nem értettem így csak egy szomorú pillantást vettem anyura.
- Komolyan hétvégén is?- kérdeztem.
- Tudod hogy mennem kell.- mondta és az ő hangjában szomorúságot véltem felfedezni.
- Igen egy baleseti sebésznek mindig készenlétben kell lennie. Bla bla bla...- mondtam nem kicsi szarkazmussal.

* three hours later*

Anya más fél órája elment ahogy apa is átment néhány munkatársához filmet nézni.

Valaki kopogott az ajtón.
Kinyitottam és Phil állt ott. Tudtam hogy jönni fog csak már 2 hónapja nem láttam igy örültem neki de nagyon. Szó szerint a nyakába ugrottam.
- Phil!!- öleltem meg.
-Szia D.-ölelt szorosan- milyen rég nem láttalak.- szemében láttam a fájdalmat és a megtörtséget...
- Mi történt?- engedtem el hirtelen. Egyre fájdalmasabb lett a tekintete.
-Anyukád, Maria autóbalesetet szenvedett.- egy könny csordult le az arcán. Én meg csak néztem ki a fejemből de nem fogtam fel szavait.-Sajnálom D. Maria meghalt.- és itt pattant el minden kitört belőlem a zokogás mikor felfogtam a szavait.
Lábaim megremegtek ezért egy támasz ölelést kaptam Phil bácsitól.
-Ez nem lehet másfél órája még itt volt és ölelgetett és most elhagyott? Ki vette el tőlem? Ki volt az?- kérdeztem és tudtam hogy valami még fájdalmasabb választ kapok ha egyáltalán válaszol.
- A másik kocsi vezetőjének az ikrei és a felesége volt a kocsiban. Ők lesodródtak az árokba az ütközés után és kigyulladt a kocsijuk senki se élte túl ezt a balesetet.- mondta olyan monoton hangon hogy nem is értettem mi van.
- De el kell mondanom még valamit.- kezdett bele.- Anyukád azt kérte ha meghal... mondjam el hogy nem orvos volt.- erre könnyes szemeimet az ő tekintetébe fúrtam.
-Mit magyarázol? Ha nem doki akkor mi?
-Ügynök akárcsak én...

Folytatásra ha akartok 1 hetente várjatok

Bye: marvel_fangorcs