"Értéktelen vagy számomra„

A sors akarta,hogy találkozzunk.

A nevem Barinova Karina,de mindenki csak Karinak hív. 19 éves vagyok és New Yorkban születtem,de mivel apámat áthelyezték Szöulba ezért úgy döntöttem én is vele tartok. Új iskola, új barátok,,bevallom egy kicsit félek,de ki nem fél elsőre? Most éppen szombat,reggel 8 óra van és szokásosan a tükör előtt állok és próbálok a hajamból valami jót kihozni hogy ne úgy nézzen ki mint egy madárfészek. Mikor ezzel végeztem is leszaladok a konyhába és egy nagy puszival köszöntöm apukámat.

Oh tényleg...le kéne mennem a boltba,hogy valami finomat tudjak majd csinálni ebédre.Gyorsan megreggelizek szokásosan müzli és kávé majd felöltözök és keresek egy boltot a közelben. Mióta anya meghalt én szoktam csinálni az összes házi munkát amíg apa dolgozik,de nem is nagyon bánom hiszen amúgy sincs semmi más dolgom amit csinálhatnék.

-Várj...!...otthon felejtettem a listát amire rá van írva mire van szükségem,,basszus de ügyetlen vagyok!!

Próbálok vissza emlékezni miket is írtam mikor a gondolkozás közepén zavar meg valaki aki éppen nekem jött.

-Már nem azért,,de oda figyelhetnél...

Ránézek és rögtön a szavam eláll egy pillanat alatt. Egy magas,fekete hajú és iszonyatosan helyes fiú áll előttem. A szeme sötét barna és ki van húzva. Sosem gondoltam volna,hogy az ázsiai fiúk ennyire gyönyörűek.

-Elnézést,,nem esett bajod?

-N..nem..dehogy

Annyira zavarban voltam,nem tudtam úgy beszélni,hogy ne dadogjak.

-Ennek örülök~

Mikor rám mosolygott azthittem ott helyben elájulok és örömömben csak úgy ugrálhattam volna.

-Na szia,, babygirl~~

Babygirl???...uh..oké? Kari csinálj magaddal valamit...a szíved csak úgy zakatol..ahhj

Mikor hazaértem a vásárlásból ledobtam magam az ágyra és arra a fiúra gondoltam akivel találkoztam.

-Még a nevét sem kérdeztem meg, bár nem mintha köszönni el tudtam volna.

Nagyon felkavart, újra látni szeretném,csak még egyszer kérlek...

~Reggel~

Az óra annyira hangosan szólalt meg,hogy szerintem még a szomszéd is hallotta.
Felkeltem és elkészültem majd lementem reggelizni. Ma apának el kellett mennie valaki más helyett dolgozni úgyhogy egyedül maradtam legalább estig.
Gondolkoztam mit csinálhatnék én itthon egyedül,hisz még barátaim sincsennek,holnap suli és félek. Remélem hamar találok egy remek társaságot és beilleszkedek.

Leültem a kanapéra majd keresgéltem a tévében valami jó film után,mikor eszembe jutott valami remek ötlet.

-Mi lenne ha...

Felöltöztem utcai ruhába és pontosan akkor amikor tegnap,abban az időben,ugyan ott álltam és vártam hátha megint felbukkanna a tegnapi fekete herceg.

Szinte két órát álltam és vártam hátha újra megjelenne...de nem úgy tűnt.
Már éppen tartottam volna hazafelé mikor valaki hátulról megfogta a vállam majd átölelte derekam.

-Babygirl~~...

Már akkor tudtam...hogy a sors akarta,hogy találkozzunk.

/Barinova Karina/

/Jeon Hyunwoo/