Szívem ezer sebből vérzik mégis mosolygok engem lábtörlőnek használsz mégis mosolygok de átvertél és hitegettél érzéseim el nem törődtél lábtörlőd lettem én ostoba hagytam ezt és aki szeretett eldöztem és most itt vagyok egymagam... Az egyik sose szeretett a másik már nem szeret.... Átkozom a neved Átkozom azt az órát mikor megismertelek... Meg tudtam milyen is a csal a vak remény... S míg én naívan futottam utánad addig mást bántottam... De nem csak ezt tudtam meg hanem azt is ki szeretett... De én vak voltam már bánom tettem de vissza csinálni nem lehet... Maradok magányomban de már jogosan keserves könnyeket fakasztottam és álmokat törtem össze... Pont mint ahogy ő tette... Ne haragudj rám kedvesem....
