FROSTHEIM SAGA- HÁBORÚ (befejezett)

3.

– Markland falujának segítettem megszabadulni egy csapat banditától, akik rettegésben tartották a lakosokat – magyarázta Einar, miután Bergar tucatnyi kérdést zúdított rá. – Végül kiderült, hogy az egész települést átok sújtja, ráadásul ez miatt felakarták áldozni az elöljáró lányát. Értelemszerűen ezt nem hagyhattam annyiban. Nem volt könnyű, de sikerült feloldani az átkot, csakhogy ezzel felborítottam a természetfeletti világ egyensúlyát. Őrült história, ám ezért vadásznak rám az Árnylovasok.

– Az istenekre! – motyogta Bergar. – Mióta menekülsz előlük?

– Már több, mint egy éve. Eredetileg hatan voltak, de kettővel sikerült végeznem, ami kis híján az életembe került – borzongott meg az emlék hatására a lovag. – Most már érted, miért nem csatlakozhatok a harchoz a völgyben. Ha rám találnak, miközben a kurgánokra készülünk támadni könnyen a vesztét okozhatja mindenkinek a közelemben.

Bergar alaposan megfontolta az elhangzottakat, azonban mégis arra a döntésre jutott, hogy érdemes lenne vállalni a kockázatot.

– Einar... az érvelésed logikus, nem tagadom, mégis... a királyság túlélése forog kockán. A völgyben túlerővel kell majd szembenéznie az erőd katonáinak, és egy lovag jelenléte megerősítené a morált. Ha viszont nem tudlak meggyőzni, akkor legalább kísérj el az utamon, hogy Gudmund üzenete biztosan célba érjen! Ha bármi történik velem, akkor az ellenség észrevétlenül átjut a völgyön, és behatol Frostheim védtelen területeire.

Einar hosszú ideig, komoran bámult a lobogó lángokba, majd mélyet sóhajtva Bergarra emelte a tekintetét, és bólintott.

– Rendben! Elkísérlek Zaretopba. Sőt, mutatok egy rövidebb utat, amivel behozhatod a lemaradásodat, de a közös kalandunk ennyiben ki is merül majd!

Bergar arckifejezése nem tudta leplezni csalódottságát, azonban így is elfogadta Einar feltételét. Kora délutánra járt az idő, ezért hamarosan szedelőzködni kezdtek, hogy minél előbb útnak indulhassanak. Bergar a bal combját ért sérülés miatt erősen sántított, ezért Einar keresett egy megfelelő faágat, aminek kivájta az egyik végét, így a fiatal katona a hóna alá téve rátámaszkodhatott.

– Hosszú út vár ránk, bírni fogod? – kérdezte a lovag, mikor Bergar kipróbálta a hevenyészett mankót.

– Igen, azt hiszem, menni fog – bólintott a fekete hajú férfi.

Ezt követően magukhoz vettek némi szárított húst, egy kulacs vizet, Bergar vállára kapta a szőrmekabátot, amit Einar biztosított a számára, és elhagyták a barlangot. Hangosan ropogott a térdig érő hó lépteik alatt, ahogy elnyelte őket a rengeteg.