Santa Baby

  Harmatnak ma semmi másra nem volt energiája minthogy levegye a szürke csizmáját ami már legalább két órája a lábát kínozta és bebújjon az ágyba. Természetesen még volt hátra legalább félóra mire beér a busza a megállóba és a lány végre le tud szállni. A hosszú göndör haja amit reggel nagy gonddal beállított most már kócosan omlik a vállaira, betakarva a vörösbor színére emlékeztető szövetkabátja jelentős részét.    Ő is szívesen lehúzna egy jó pohárral az édeskés nedűből, de tudja, hogy erre most semmi esélye egy jó darabig.    Már kezdett elszunyókálni, és figyelmen kívül hagyni a sajgó lábfájást ami annak ellenére is jelen van, hogy ül a buszon, és az égető fájdalmat az ujjaiban amikor egy férfi ráordít, hogy vegye fel a táskáját az ülésről. A tenyere érzékeny és hólyagos. Nagynehezen felnyalábolja a táskáját mire a férfi, aki olyan büdös mint hat disznófarm mellé ül.

 "Kedves elsőévesek, holnap akkor gyerek énekelni minél többen, bár lesz egy kis csúszás mivel előttünk lesznek fellépők. Hannahnak most szóltak, hogy csak a mi időpontunkra tudták őket berakni. De azért 11:30-kor találkozzunk az épület előtt holnap! "

   Felsóhajtott, de azonnal meg is bánta az iszonyatos bűz miatt.   Ez itt Amerika, ahol az emberek állítólag igényesek, adnak magukra és mindenki szép meg jó. Legalábbis Magyarországon, meg a sorozatokban ilyennek van beállítva, de közben a valóság nem ezt tükrözi.   Harmat szemét mardossák a fáradtság könnyei, de a nyelvére harap, hogy ne csorduljanak ki. Bár senki nem ismerné őt, szóval sírhatna is, de túl büszke ahhoz, hogy itt bőgjön.    Következő megálló.Leszáll végre a büdös ember, Harmat pedig óvatosan lerakja vissza a táskáját, a ragasztópisztoly által hólyagossá égett tenyerét fújkálja, hátha enyhít valamit az égető fájdalmán, de nem.   Végre továbbdöcög a busz is. 

Már csak öt perc, és leszáll. A másik buszmegállóban már üres padok lesznek, és tudja, hogy akármennyire nagy az esély arra, hogy esetleg felfázik, biztosan leül, mert tíz percet nem bír ki állva ebben a csizmában. Berakja azt a dalt amit már régen hallott, háromszor is visszatekeri, s mire vége már oda is ért a buszmegállóhoz. 

   Odatipeg a padhoz, még van egy jó tíz perce, hogy elérje a buszát ami végre hazaviszi, és nem törődve senkivel leül. A mellette ülő nő kutyája boldogan csaholni kezd, a lány pedig egészen a busz megjöveteléig a fekete bundás jószággal van elfoglalva. Amint felszáll rá újra zenét hallgat és a gondolataiba burkolózik és csak arra tud koncentrálni, hogy körülbelül húsz perc és ehet valamit, előtte pedig lerúghatja a csizmáját. Az úton többször is elszunyókál miközben a karácsonyi fények kellemes látványt nyújtva törnek utat a téli sötétségben.

   Végre hazaért. Fontolgatja, hogy megéri-e neki bemenni, mivel több időbe telik majd az oda-vissza út mint maga az éneklés de mégis úgy dönt elmegy. Öregekhez mennek, ki tudná kihagyni ezt? Épp csak bekap pár falatot, és már bebújik a meleg ágyba.   Az ébresztőóra hangja szinte fejszeként hasít a lány halántékába. Kipislogja a szeméből az álmot, és lelkileg próbálja felkészíteni magát arra, hogy körülbelül egy óráért gyalogol negyvenöt percet és utazik közel másfél órát csak oda. Aztán ha végeznek ugyanennyi gyaloglás és utazás vissza, de elvállalták páran a csoportból a szólót, nem utasíthatta vissza még akkor sem ha legszívesebben visszabújt volna a puha és meleg takarója alá.   Nem vitte túlzásba az öltözködést, úgy gondolta majd ott átöltözik. Felvette a kedvenc fekete nadrágját és egy fehér testhezálló felsőt. Egy kis szatyorba hajtogatta a csinos zöld-piros kockás rakott szoknyáját és felvette a térdig érő csizmáját. A haját csak felcopfozta, fogat mosott, kifestette magát és már kész is volt.   A buszutat végigaludta és próbált már előre jópofit vágni ahhoz ha valakinek be kell mutatkozni. Már itt született, de a szülei magyarok. Amikor Harmat született már Amerikában éltek a szülők körülbelül öt vagy hat éve, ezért nem is értette a lány, hogy miért lett ő Harmat? Miért nem lett Kate, Anna, Lisa, Amy vagy bármi ilyen sima nevű lány, mint a többiek? Folyton magyaráznia kell, hogy ő ki és honnan jött és miért ez a neve és, hogy mit jelent angolul satöbbi satöbbi.   Az út gyorsabban eltelt mint várta, főleg azért mert körülbelül félúton elszunyókált. Csak remélni merte, hogy a vörös rúzsát nem kente el, valamint a szempillaspirálja sem maszatolódott szét rajta, de természetesen nem volt szerencséje. Ahogy leszállt egyenesen a buszmegállóval szemben álló bevásárlóközpont mosdójába ment be. A mélyvörös rúzsa úgy elkenődött és terítette be a fél állát és arcát mintha csak Harmat is úgy akarta volna. Semmi baj, lélegzett mélyeket, miközben legszívesebben összetörte volna a tükröt. A kialvatlanság, és az utóbbi két hét sürgés forgása most kezd előjönni a lányon. Kedvetlen, ingerült, türelmetlen és legfőképpen fáradt.   A  nedves törlőkendővel leszedte magáról az egészet és újra kifestette magát miközben már három perces késében volt. Magában imádkozott, hogy ne nyisson rá senki és gyorsan befejezhesse. Amint kész lett szélsebesen elindult a megadott cím felé. Lihegve fordult be a sarkon, a többiek már ott álltak, még szerencse, hogy nem mentek be. - Uh, bocsánat, én voltam az egyetlen aki elkésett? - lihegett, majd beállt Alexa mellé és halkan megkérdezte, hogy a csoportvezető ne hallja- Ugye ez a szar nem kenődött szét rajtam?- Nem, jól van az arcodon, tök jól áll. -mosolygott a lány Harmat pedig megkönnyebbültem sóhajtott.- Na jó akkor, mert egyszer már elkentem. Pont a kedvenc buszsofőröd volt. -mosolygott a lányra Harmat.Alexa és Harmat egy busszal járnak, csak a lányt, most a barátja hozta.- Szerintem indulhatunk. Brie, Hannah, Harmat, Kath, Rea készen vagytok a szólóra? - mosolygott a csoportvezető mire a többiek magabiztosan bólintottak és Harmat is biccentett- Remek, mert a vendégek is hallani fogják. -mosolygott a nő amikoris Hannahnak megcsörrent a telefonja.    Az itt dolgozó ismerőse hívta, hogy lassan jöhetnek.Nem igazán akarta elvállalni a szólózást, de a másik része döglött ezért a lehetőségért, hiszen szerette volna bebizonyítani magának és másoknak is azt, hogy annak ellenére, hogy egy öt perces alvás után is simán Jokeresre tudja magán kenni a sminket és a két lábában is elesik nem olyan béna ahogy hiszik.   Páran bementek átöltözni az egyik mosdóba, majd letették a dolgaikat és meghallgatták a fiatal srácokat akik már épp előadtak. Harmat megkönnyebbülten látta, hogy a szerelése egyben van, és a sminkje is úgy állt ahogy megcsinálta az áruház büdös mosdójában.Parfümöt fújt magára és ment a lányok után akik már az ajtóban tolongtak hallgatva ezt az öt srácot.