Hol kezdjem?...
Sok mindent mesélhetnék napokig, az se lenne elég.. Emmát kérdezed hogy eddig miért nem említettem?! Huh.. Hát oké akkor mesélek.. Ott hagytuk abba hogy találkoztunk és megtörtént a kémia.. Az előtt a testvéremmel volt és ott talált védelmet mikor én nem voltam önmagam.. Lényeg az hogy eddig minden rendben.. Tavaly vagyis 7 hónapja történt mind ez.. Egy a lényeg még valamilyen szinten élesen beugrik a sok emlék amivel nem tudok mit kezdeni...... Szavakat se találok, én azóta elköltöztem.. Nem hallani róla semmit, csak annyit hallottam férjhez megy. De még mindig bennem él mikor megígérte hogy velem lesz míg él.. Míg meg hal.. Éjszakákat sírtam át mikor megölt a hiánya.. A sok emlékkel nem tudok mit kezdeni így hát kezelésekre van szükségem, agyturkász ha így érthetőbb, pszichoterapeuta, vagy akár pszichológus amelyik néven ismert.. Mióta itt hagyott képtelen vagyok szerelemből párt keresni, nem érzem azt hogy tényleg szerelmes lennék. Vajon miért kellett eddig megírnia Istennek? Tegyük fel ha én nem lettem volna elmémben beteg.. És nem lettem volna túlzottan féltékeny.. Ő még mai napig velem lenne? Vagyis pontosan fél éve?! Ugyan abban a hiányában szenved a testvérem mint én.. De ő gyógyíthatatlan még apánk se tud vele mit kezdeni.. Emlékszem mikor azt mondta a szerelem gyógyít de közbe sebet ejt "vigyázz kivel osztod szíved mert a múlt sokszor dob olyan emlékeket majd vissza amin könnyezel vagy nevetsz.." Minden rendben mondtam mikor az ajtót nyitottam Emmának.-tessék ha vele akarsz lenni hát légy.. szabad vagy
-Ádám te ezt nem értheted ugyan olyanok vagytok még is más mint te!?
-MERT TESTVÉREK VAGYUNK..!! és én még kezdtem megbarátkozni azzal hogy maradtok barátok
-szóval akkor azt mondod szeretsz?, mond mi volt az mikor megszorítodtad a kezem és azt mondtad nem megyek vele?! Ez neked szeretet?!! Szívtelen vagy Ádám...
*majd rám csukva az ajtót.. Hallottam hogy sírva fakad.. A kukucskálón láttam lecsúszik az ajtó elé és sírva fakad*
Akkor döbbentem rá hogy ennyi a nyárnak lassan, aznap este esett.. Szakadt az eső.. Apám be jött a konyhába, barackot nyomott a fejemre majd beszélni kezdett.
-Fiam, a nők jönnek mennek, mégis mi olyan különleges ebben a lányban aki egy Pesti, ő a világ másik oldalán van, te pedig itt lent.. Valahogy éreztem hogy megtörsz egyszer ha a nyár véget ér és kifordulsz magadból..
-Apa érezted már azt hogy egy fontos személyt láttál az orrod előtt elmenni miközben az ajtót nyitottad?!
-persze.. Hisz anyád volt az.. A nagybátyád vitte el előlem mikor pontosan 15 éves lettél..
*majd fogta a sört és hozzám lökte.. A panel lakás szinte érezte a friss sör illatát mikor a kupakot lepattintva kortyoltam bele.. * aznap hajnal 7kor döltem be az ágyba mintha mi sem történt volna.. Láttam ahogy a nap fel kel majd azt mondtam "bassza meg.. Két hét múlva újra látom Emmát csak nem hozzám jön hanem Chris-hez..nem tudom megfogalmazni mit éreztem akkor.. Abban a pillanatban.. De kurva jó volt a tavalyi nyár..