Bűntársak | Avengers

1.fejezet

Hideg. Nedves.

Víz?

Vér.

Tony hirtelen kezdte bekapkodni a levegőt, mintha eddig nem is lélegzett volna. A vérszagból és vakító fényből ítélve ez akár igaz is lehetett. Egyértelműen nem volt eszméleténél egy darabig, hiszen előbb még-

Mit csinált az előbb?

A fiatalember feje fájt, lüktetett, az emléke homályos volt a fejét ért ütéstől és most már teljesen tudatában volt, hogy honnan jön a vér. Valaki kicsit durvábban csapta fejbe, mint azt kellett volna.

Nem ő volna az első. Sokan szerették fejbevágni az idegesítő Stark kölyköt és Tony nem bánta annyira, mint amennyire szánalmasnak tartotta a társaságot. Idősebbek nála, de hülyébbek, ha gépekről van szó. A sok idióta ahelyett, hogy kipróbálták volna lapítani a koponyáját, inkább mentek volna másik pályára.

Tony végre teljesen kinyitotta a szemét és hozzászokott a fényhez. A szoba üres volt, leszámítva a fickót a zárt ajtó ezen oldalán. Hosszú ujjú fekete felszerelés volt rajta, egy fekete maszk, vállig erő sötét haj keretezte arcát, csak a két kékesszürke szeme látszott. Egy AK-74-es, szovjet puskát fogott a kezében, közeli és közepes távolsági használatra.

Néha a Stark csemete nem volt boldog, hogy tudja pontosan milyen sebet tud okozni melyik fegyver melyik testrészen, de hát ez is egy "mellékhatása", ha az apád egy fegyvergyáros cég vezetője és te leszel a következő.

Tony a gépészet és fegyvergyártás csínját-bínját tanulta, amióta elég idős volt, hogy felfogjon szavakat, ma pedig valószínűleg hasonlóan jól értett hozzájuk, mint Howard.

A puska mintha megérezte volna, hogy felébredt, diszkréten megemelte csövét a földről, hogy bármikor le lehessen lőni a combját. Csodás.

Tony felnézett az idegenre. A szürke tekintet üresen nézett vissza rá. A fiút kirázta a hideg és elfordította tekintetét.

A szoba falai szürkék és komorak voltak, a betonpadlót száradt vérfoltok tarkították itt-ott. Tony kezei hátra voltak bilincselve, lábai megkötözve, ruhája itt-ott piszkos vagy szakadt lett a fogva ejtés során.

Amikor kisgyerek volt, állítólag már elrabolták egyszer váltságdíjért, de Tony túl fiatal volt, hogy az eseményből emlék legyen, így ez az élmény újszerűen hatott.

Visszanézett egyetlen társaságára, aki még mindig nem szólalt meg. A bal kezén valami csillant és egy pillanatra Tony azt hitte karóra, de a jövevény keze fémből volt. Érdekes.

"Eszméletlen otthonos a kecód. A véres acélajtótól az ablakok teljes hiányáig. A fogadtatás nem egészen ötcsillagos a puskával, de csípem a dizájnt." Az őr továbbra sem vette le a pókerarcot, de legalább megszólalt.

"0276, молчи (molchi)," válaszolt, arckifejezés alapján az orosz maszlag nagyjából a 'kussolj' fordítása lehetett volna. Tony figyelmen kívül hagyta a számot.

"Orosz vagy? Ez sok mindent megmagyaráz... Haver, nézd, nem tudsz angolul beszélni? Az olasz és spanyol is megfelel, de a franciám kicsit kezdő."

"молчи," ismételte a férfi, és ezúttal Tony már biztos volt, hogy azt akarja mondani, hogy fogd be.

Nem is volt ideje gondolkodni, hogy mégis mit csináljon, mert a helyiségbe vezető egyetlen ajtó kinyílt és belépett rajta egy másik férfi, sokkal oroszosabb öltözékben, mint a fémkezű őr.