Fiatal Anya /young mom/

A K E Z D E T E K

Első ultra-hangra mentünk, pozitív teszt pokoli két hét után, minden bajom volt nem bírtam felkelni se pedig jött a karácsony, első már a párommal, de nem voltam jól.
Január eleje, lefekszem az ágyra kérdezik nevem, adataim és a korom mondom, hogy 19 már akkor kicsit megfagy a levegő, de nem baj biztos stresszes nap, elkezdődik az ultra-hang doki mondja a latin szavakat amit szerencsére értek nagyjából, így már tudom valóban várandós vagyok, már könnyezik a szemem, kisbabám lesz!
Megy a vizsgálat szépen, végre magyarul is meg tudom amit kell, és jön a váratlan kérdés megtartom-e, hirtelenségbe nem is nagyon gondolkodtam, rávágtam, hogy persze, miért ne tartanám hisz terveztük, erre a doktor cinikusan:
"Hát nekem két veled egykorú lányom van, ha ezzel állítana haza biztosan nem lennék büszke apuka" és kuncog.
Persze, akkor ott nem is vettem erről tudomást csak hallgattam babám szív-hangját és néztem a kis "foltot" a monitoron.
Végeztünk, kimegyek páromhoz szinte repülök, jaaj kinek meséljem el, nem szabad még picike, de jaj olyan izgatott vagyok, már gondolatban elnevezem,ha fiú ha lány, és ezzel a tudattal néztem a plafont este,hogy mostantól minden más lesz. Már ketten vagyunk.
Ezelőtt eszembe sem jutott,hogy amiatt fognak majd ítélkezni felettem, hogy fiatal vagyok, terveztük, szerettük volna, nem stresszeltünk rá, utat hagytunk neki jöjjön ha szeretne, és most mégis csúnyán néznek rám, miért ?! Miért kell azonnal ítélkezni, miért nem lehet csak örülni, persze abban az ídőszakban semmi nem tudott kizökkenteni, már csak azért sem mert három hónapig rosszul voltam , nem kímélt a kislány.
Most visszagondolva sem annyira vészes, hogy más volt velem a világ mint előtte, csak érthetetlen mi volt ebben annyira ítélkezni való.
Meg voltam bélyegezve, amivel igen sokáig együtt kell majd élnem.