~Anime Oneshots~ • Yaoi•

|Akachi x Amare|•OC•

|Amare|

Reggel hat óra, feltételezem apám hamarosan jön és ostorral ébreszt. Jobb esetben pedig csak a tenyere fog rajtam csattanni.
Már öt éves korom óta bántalmaz, hol pofonokkal, hol késsel hol pedig az említett ostorral. Napi betevőnek örülhetek ha egy almát kapok, hacsak nem szán meg valaki az osztályban némi étellel. Az iskola az egyetlen nyugalmasnak mondható hely, ahol létezhetek. Ott úgyis csak szavakkal bánthatnak, ahoz pedig már hozzászoktam. Apám már édesanyám halála óta vágja hozzám az eleinte sértő de manapságra már megszokott szavakat. Szerinte én vagyok a hibás ami miatt anyu meghalt.
Négy éves koromban történt egy nyugalmasnak induló éjszakán. Anyával elmentünk sétálni és e a semmiből pedig két ember tűnt fel. Az egyik anyámat fogta le, a másik pedig engem. Mindketten védtelenek voltunk. Az engem szorító ember karon fogott és elvonszolt. Sírni kezdtem és ő csak egyre messzebbre vitt. A sötét csendes utcákat jártuk, csak az én sírásom volt ami megtörte a csendet. Megálltunk, a férfi pedig pötyögött valamit a mobilján, valószínűleg jelet adott a másiknak. Jelet, ami azt mondta, hogy véget vethet anyám életének. Méterekre voltunk a helyszíntől ahol elkaptak, de akkor is hallható volt anyám kétségbeesett sikoltása.
A férfi fellökött, majd magamra hagyott. Vacogva ültem a padon. Sokkot kaptam. A síráson kívül semmi mást nem tudtam csinálni.
Apám talált rám, pár rendőrkutya segítségével. Hazavitt és minden ott kezdődött. Napi verések és még sorolhatnám.
Itt tartunk ma.
Vaságyastól ha nyomok negyven kilót,
hegek és lila foltok díszítik a testem, ruháim szakadtak, jó ha egy füzetem van.

|•|

Kikászálódtam az ágyamból, magamra húztam pár göncöt ami takarta a sebeim. A szemeim alatti karikákra korrektort tettem, majd bepakoltam a táskámba és az ablakon keresztül távoztam. Semmi kedvem nem volt apámmal találkozni, azon is csodálkozom, hogy nem vágtatott fel a szobámba kora reggel.
Lassan elbicegtem az iskoláig és beültem a padtársam mellé. A srácot Saidie-nek hívták, csendesebb volt mint én, de annál jobb élete volt. Mint mindenkinek az osztályban.
Az első órám fizika volt a világ legunalmasabb tanárjával.

Már tizenöt perce késik, az osztály kiabál, én pedig a gyomrom korgásának hangját próbálom elnyomni. Megint nem ettem semmit...

Kinyílt az ajtó és egy idegen férfi lépett be, majd csapta be az ajtót maga után. Mindenki elcsendesedett és figyelte a férfit. Egy huszas éveiben járó ember volt, barna, oldalt felnyírt hajjal, fekete szemüveggel és egyszerű de mégis elegáns fekete inggel. A nadrágja lábaihoz simult, ezzel kiemelve formás fenekét. Nem mintha azt néznem, de szembetűnő.

Cuccait az asztalra vágta és bemutatkozott orrnyergét masszírozva.

-Akachi Bushidának hívnak. Elég ha annyit tudtok, hogy én leszek az új fizika tanárotok, hisz sajnálatos módon Tamakawa Sensei váratlanul elhunyt. -Mondta mindezt érzelemmentes arckifejezéssel és hanglejtéssel.
-Miről fogunk tanulni A... Sensei? - tette fel a kezét Annie.
-Első órán bemutatkozunk. Nem szenvedtetlek titeket holmi gravitációval. -
Mindenki sorban bemutatkozott és rám került a sor. Utáltam a nevem hisz apám vezetéknevét viselem, és köztudottan nem szívlelem a fatert.
Ahogy felálltam lábaim remegni kezdtek az éhségtől, elmotyogtam a nevemet és hogy miért vagyok itt és az elsápadva helyet foglaltam. A megszokottnál is rosszabbul voltam. Ráborultam a padra és pihenni próbáltam.

-Valami probléma van az úrral ott hátul? -Kérdezett a Sensei feltételezem velem kapcsolatban.
Saidie bökdösni kezdett, felemeltem a fejem és tekintetem Akachi Sensei-en akadt meg, aki a padomnak támaszkodva figyelt.
-Valami baj van? 
Megráztam a fejem és visszaborultam a padra.
-Ha rosszul érzi magát, kérem szóljon.  - Ezzel fogta magát és visszasétált a tanári asztalhoz.

•|Akachi|•

Elég pszichopata osztály, tele szaros kölykökkel. De legalább közelebb kerülhetek ahhoz a szerencsétlen kölyökhöz. Éveimbe telt, hogy eljussak az iskolába, ahova az a srác jár akinek évekkel ezelőtt végeztem az anyjával. Szórakoztatónak találom mikor hallhatom az emberek szenvedő sikolyait. Az előző fizika tanár viszont nem váratlanul hunyt el. Kitalálhatod, igen, én voltam az oka.
Igaz kissé megesett a bekövesedett szívem mikor megláttam a kölyköt csontsoványan és hegekkel a kézén. De úgyis könnyebb lesz neki ha oda jut ahova az anyja. Legalább találkoznak. Kinyírom, aztán húzok ebből a suliból. Első napom, de már kikészítettek.
Csak hogy férkőzzek a bizalmába...

|•|

|Amare|

Kedves az új tanár, de a maga módján szigorú is. A harmadik órám is vele lesz, csak éppen matek. Ha Tamakawa Senseinél épphogy kettes voltam, akkor nála?  Esélytelen, hogy átmenjek.

A gyomrom már emészti saját magát. Éreztem, hogy émelygek és a szokásosnál is sápadtabb a bőröm. Rádőltem a padra és már csak az éhhalál járt a fejemben.

-Amare...Hé, kelj fel, jön a Sensei! -Suttogott és oldalba bökött Saidie
-Kölyök! Nincs alvás! Gyerünk a táblához!
Félve ráemeltem a tekintetem és nem szóltam semmit.
-Mi van veled?  Úgy nézel ki mint egy sápadt ördög...  Gyerünk, beviszlek a nővérhez!
Megfogta a karom és vonszolni kezdett maga után, csak úgy mint amikor anyámtól vittek el, igaz a Sensei kissé gyengédebben, de az érzés ugyan az volt.
Időközben beértünk a nővérszobába, ahol senki sem volt. Leültem az ágyra és vártam. Akachi Sensei mindeközben nézegette a szekrényben lévő szikéket és tűket. Kivett egy hajlított pengéjű szikét, majd hozzám sétált.

-Szerinted ezt mire használják?
Kérdezte miközben a pengét méregette.
-Talán műtéteknél a bőrt vágják fel vele... 
Mondtam elcsukló hangon.
-Kipróbáljuk?
Kuncogni kezdett az orra alatt, majd eldöntött az ágyon, kezeimet a fejem felé fogta, a pólóm feltűrte a szikét pedig a hasamhoz érintette. Megszeppenve néztem, hogy mit művel. Mocorogni kezdtem mikor végighúzta az éles pengét a vékony bőrömön. Csak egy aprócska karcolást ejtett és folytatta a játékát.
Kezeimet a mellkasára tettem és arrébb löktem. Felkeltem az ágyról és az ajtóhoz rohantam. Éppen nyitni készültem, de egy kéz visszacsapta.

-Ugye tudod, hogy így te jársz rosszabbul... -vigyorodott el
-És még maga nevezi magát tanárnak?!
-Igazán rájöhettél volna, hogy nem vagyok tanár... Te is ugyan olyan buta vagy, mint a többi... -
Megfordultam és löktem rajta még egyet, reménykedve, hogy el esik, vagy békénhagy. Álmaimban sem tudnék fellökni egy ilyen embert.
Torkomnál fogva az ajtóhoz nyomott és enyhén megemelt.
-K-Kérem! -
Kezeimet az övére tapasztottam és próbáltam lehámozni magamról. Fulladni és rugkapálni kezdtem. Lenéztem, majd rúgtam egy nagyobbat, amivel teli találatom lett.
Elengedett, én pedig a földre estem és mászni kezdtem minnél messzebb tőle.
Viszonylag hamar összeszedte magát, mert már mögöttem volt. A hajamnál fogva tépett fel a földről, majd mindezt egy pofonnal fűszerezte.

-Mégis hova szeretnél menni? Egy ilyen, esetlen kis taknyos kölyök mit sem ér velem szemben... Ugyan olyan szánalmas vagy, mint anyád volt. Kár hogy meghalt. -nevetett fel, fejemet pedig a padlóba csapta.
-Pedig szép nő volt... Szomorú, hogy csak a fiát tudom majd megdugni....

ATTENTION, én teljesen elfelejtettem, hogy nekem volt egy ilyen, befejezetlen sztorim. Lesz folytatása, nem kizárt. Sőt, biztos is, mert így visszaolvasva elég szexi. Fogalmam sincs, hogy mikor írhattam.