Ne engedj el

1.rész

- Jólvan kicsim kettőre itt vagyok érted. - mondtam miközben egy puszit nyomtam Sophie fejére. Aki már vihorászva szaladt be az oviba, az elején féltem tőle hogy esetleg nem fogja magát olyan jól érezni, de szerencsére mindig alig várja már hogy oviba menjünk. Az óvoda után a munkába sietek, amit nagyon szeretek mert ez az amivel mindig is foglalkozni szerettem volna méghozzá riporter vagyok az egyik neves tv-nél. Szóval ahogy a parkolóházba letettem az autót, elindultam az épületbe. Egy hatalmas modern épület ahova  belépve rengeteg éppen rohanó emberrel találtad szembe magad. Ki éppen a telefonjába beszélt, ki pedig a ruhákkal a kezében szaladgált, a közös az volt bennük hogy éppen azon dolgoztak hogy elkészüljön a műsor.
Egyből az irodámhoz siettem mert már el akartam kezdeni a munkát, amikor Samantha az asszisztensem megszólított.
- Jessica egy hölgy keres téged és állítólag nagyon fontos hogy beszéljen veled. - mondta a fejével az idős nő felé intve. - Jól van küld fel az irodámba, mindjárt megyek énis. - mondtam majd éppen indultam volna amikor eszembe jutott valami.
- Samantha, és hozz kérlek egy dupla frappuccinót - bólintott majd elindult a másik irányba. Anya azt mondja hogy néha túl főnökös vagyok, de nem tudok mit kezdeni ezzel megszoktam hogy mindent egyedül csinálok.
Amikor beléptem az irodámba majdnem rosszul lettem.
- Mit szeretnél itt Margaret? - kérdeztem hüledezve, miközben leültem a székembe.
- Kérlek Jessica, a fiam akárhogy nem vallja be szüksége van arra hogy... - mondta kétségbe esetten az asszony de nem tudta befejezni mert közbe vágtam.
- Most komolyan téged küldött ide ? - Miért küldte ide az anyját, ha már új barátnője van.
- Nem, azt sem tudja hogy ide jöttem, Jessica tudom hogy hibázott de szeret titeket. - mondta mire a szemét eltakarta a kezével.
- Hat akkor annyira nem szeretett amikor lefeküdt azzal a ribanccal az irodában, aki most a barátnője. - mondtam majd az asszony felnézett és szemében teljes csalódottságot láttam.
- Hidd el kedvesem őt nem szereti. - bólintottam és megigazítottam a csuklómon lévő karórát.
- Szeretnél még valamit? - kérdeztem mire Samantha megérkezett a kávémmal zavartan oda jött majd bólintottam hogy elmehet és úgy is tett.
- Na szóval Margaret pontosan miért is jöttél?  - kérdeztem miközben belekortyoltam a kávémba.
- Ha te haragszol rá azt megértem de az unokámat nem tilthatod el tőle. - mondta mérgesen.
- Mivel a lányom ezért megtehetem. - mondtam majd belekezdett volna de felálltam és az ajtóhoz mentem.
Margaret eltátotta a száját.
- Örülök a találkozásnak de ez a munkahelyem. - mondtam majd kinyitottam az ajtót és intettem hogy fáradjon ki.
- Mi történt veled Jessica ? - kérdezte mire csak megforgattam a szemem.
- A fiad. - mondtam majd becsaptam az ajtót.

-------
Délután bent kellett maradnom dolgozni este hétig ezért anyáék hozták el Sophiet az oviból, gyorsan bevásárolok aztán elmegyek érte.
A szupermarket előtt leparkoltam majd elindultam be. Sophienak a két nap múlva lesz a negyedik szülinapja, istenem pontosan emlékszem amikor megszületett. Annyira más ez így hogy csak én vagyok neki, hiába mond bármit Margaret azt elfogadom akárhogy is fáj hogy Scott nem szeret és megcsalt, de a lányát meg sem próbálta megkeresni és mostmár nincsen rá szükségünk.
Megvettem azt a pár dolgot ami a vacsorához kell, meg egy kis nasit és indultam is a kaszához majd miután kifizettem elindultam anyáékhoz.
Az autóból kiszállva, ugyanaz a ház fogadott amit már huszonhárom éve ismerek.
Egyből be is indultam a nappaliba, anya éppen a kanapén ülve laptopozott Sophie pedig kidőlve aludt a kanapén.
Mikor meglátott anya egyből felállt és megölelt.
- Kicsim hányszor mondjam el hogy ne gyere be cipővel, és a táskádat tedd le! - mondta suttogva mire bólintottam és levettem a magas sarkúmat, a táskámat pedig a kanapé mellé raktam.
Leültem Sophie lábához, olyan édes nem bírok vele betelni ahogy a aranyszőke haja rátapad az arcára az izzadság miatt, és ahogy a kanapéra folyt a nyála imádom.
- Gondolom tudod hogy visszajött. - mondta anya miközben leült mellém a kanapéra. Nem mondott nevet de tudtam hogy kicsoda.
- Nem, de te ezt honnan tudod? - kérdeztem mire megrántotta a vállát.
- Anya mondd hogy nem. - mondtam hangosabban.
- Kincsem nem tudtam mit csinálni mert ide jött.
- De ugye nem találkoztak? - kérdeztem mire hevesen elkezdte rázni a fejét.
- Nem engedem hogy felborítsa az életünket, ezért szeretném ha te sem beszélnél vele, most pedig jobb ha haza megyek.