Tudom, hogy rengeteg embernek van ilyen könyve, de nekem is kellett egy, hogy az Inktoberes kihíváson kívül legyen már más könyv is... szóval itt megnézheted a "gyönyörűséges" munkáimat, amiket én nap mint nap kreálok. Leszögezem, nem vagyok se egy...
Sziasztok. Na most aki picit jobban ismer, az tudhatja, hogy járok/jártam lovagolni. Nem szoktam ilyet csinálni, de egy amolyan kettő az egyben tipusú rész lesz. Egyrészt egy rant féleség lesz benne, mert ami most felgyülemlett bennem, azt valahol ki kell adnom, és jelenleg erre ez a legjobb hely. Másrészt pesig lesz egy rajz, mivel hát ez egy rajzos könyv. Először is kezdem a rajzzal, hogy lassan bele tudjunk mélyülni a témába. A mai nap rajzoltam le a lovasoktatómat egy amolyan cartoon-os stílus féleségben.. erre a rajzomra most büszke vagyok, és büszkén adtam át a lovasoktatómnak:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sajnos a rajz már nincs nálam, így kénytelen vagyok így berakni. A hátlapjára egy verset is írtam, de a wp-s minőséggel nem lehet elolvasni. Most pedig jöjjön a rant az emberiség sötét oldaláról.
Kezdjük előről. Imádom a lovakat, és nagyon szeretek lovagolni. Február negyedikén lesz egy éve, hogy elkezdtem. Egy Flóra nevű pályakezdő fiatal lány tanított engem a kezdetektől. Én voltam, akinek először tartott órát. Előtte senki másnak. Én voltam az első, akit teljesen ő tanított az elejétől. Ezelőtt maximum 3x ültem lovon. Azt tudni kell, hogy ő egy eredetileg egy éves szerződéssel jött ide. Az eredeti terv az volt, hogy majd meghosszabítják a szerződést, ha lejár. Pontosan tegnap az oktatómat kirúgták azzal az indokkal, hogy van nála alacsonyabb képzettséggel rendelkező ember, akinek nem kell annyit fizetni. Ez az indok a mai világban számomra sajnos elfogadható, ettől függetlenül szerintem erkölcstelenség. Mondom is, hogy miért: Flóra dolgozott a legtöbbet az egész lovardában. Reggel 8-tól este 8-ig lovagoltatott, tehát 12 óra/nap. Több, mint 50 gyereket tanított, ez sem egy kis szám. Fél év alatt két lovastábort tartott, amiből az egyiken első nap elszakította az ínszalagját, de ő akkor is végigcsinálta. Mind az öt napot. Nagyon jól bánt a gyerekekkel, egy embert tudok, aki nem bírta, az pedig a főnöke. Flóra egy végtelenül aranyos, kedves lány volt. Szerintem mindenki tapasztalta már azt, milyen, ha kihasználják. Ez most is megtörtént vele. Csak gondoljunk az előbb felsorolt dolgokra, és vegyük mellé azt, hogy én, a barátnőm, és Flóra együtt sírtunk. Itt jönnek az emberi érzelmek. Flóra gyerekeket tanított, akik mégannyira sem tudják ezt feldolgozni, mint a felnőttek. De még a felnőttek se tudták néhány könnycsepp nélkül megúszni ezt. Pontosan azért, mert mindenki szerette. De manapság ezek olyan dolgok, amikkel az ember nem törődik. Legalábbis egy része. És a lovarda bérlője is ebbe az egy részbe tartozik. Nem akarom idekeverni az általános viselkedését, de azt megsúgom, hogy az se éppen valami erkölcsi. Maga az ember nem ismeri azt, hogy illem.. de most nem ez a lényeg. Szóval a tegnapi nap lett kirúgva az oktatóm a már említett indokkal. Aztán jön a fekete leves, ugyanis meg lett mondva, hogy két nap múlva már csak itt sem lehet. Nálunk ezt úgy kell elképzelni, hogy az oktatóknak/lovászoknak van saját szobájuk, mert például Flóra is Budapestről jött, ami tőlünk kb. 250 km. Ereddetileg ma se tarthatott volna lovaglást, de kikönyörögte. (Kiemelem azt, hogy ezt ki kellett könyörögni nehezen) Azért, hogy elköszönjön tőlünk. Mi voltunk a barátnőmmel az utolsó tanulói, akiknek tartott itt lovaglást. Kezdjük azzal, hogy hogyan lehet valakit elbocsátani: Lehet illemmel, időt adva neki, hogy keressen másik munkát/ vagy egyátalán haza tudjon menni. Vagy lehet úgy, ahogy a főnöke is csinálta: Az utolsó napján közöljük vele, hogy holnapra szedje a sátorfáját. A másik, hogy a mai nap, amit megkért, hogy el tudjon búcsúzni tőlünk, azon is lecseszték, mert hogy elmondta, miért bocsátották el. "Rossz hírt terjeszt a lovardáról". Jogosan, nem? Ma, amikor vittük be a lovakat meg a felszereléseket a helyükre, végig ott állt a bérlő. Olyankor ő mindig már rég otthon fekszik. Amikor csak az én es barátnőm anyukája maradt ott, a bérlő odament hozzájuk, és mondta, hogy várnak minket jövőhéttől. Anyukám megmondta, hogy barátnőmmel elmegyünk máshova, mert ragaszkodom az oktatómhoz. Ő erre csak hümmögött, hogy gondoljuk meg. De az egészben az fáj a legjobban, ahogy bántak vele. Mert nem ezt a bánásmódot érdemelte meg. Ki lett használva. Ő egy értékes lány volt, akit most rengetegen elvesztettek. Volt, akiknek ez a kincs ez értéktelen volt, de nekem, nekünk egy hatalmas kincs. Amit most elvesztettünk, egy hatalmas veszteség.
A mai történet tanulságai. Az ember tényleg akkor veszi észre a kincset, amikor már nincs. Mindig figyeljetek, és keressetek kincseket.
Az embert nagyon könnyen kihasználhatják akár lelkileg, akár pénzügyileg, bárhogyan.
A kincsre, amit kaptok, vigyázzatok. Mert nincs annál nagyobb fájdalom, amit az ember akkor átél, amikor egy kincset veszít el. Ez olyan, mint egy gyász.
Flóra is egy kincs volt. A barátom volt. Az egyetlen, ami segít, az az, hogy egy ég alatt alszunk.
Remélem van, akinek úgyszint van véleménye a dologról. Nyugodtan osszátok meg velem, mert érdekel, más hogy látja a helyzetet.
