À egyes szép tavaszi nap volt mikor még a kis Kitti ötödikes kis porba fingo volt.
Szóval az egész úgy kezdődött mint egy átlagos hétfői nap.
Ja teli volt rinyálás sal.
Ja kb kije volt mindig hogy az órákon ne aludjak el.
Persze mi volt az utolsó óránk matek. Az osztály réme.
És szerencsére pont dogát írtunk belőle.
Tudjátok van az az különös csend mikor éppen dogát írtok és tanár hátradőlve A székében élvezi a csendet. Maximum csak azt lehetett hallani hogy a tollal írtok. (Mondjuk ezt el mi a szarért mondom el hisz mindenki ismeri?!)
Na mindegy szóval csend van és csend és csend.
Majd egyszer csak az utcáról ez a hangfal szűrődik be:
-SZÖKE CIGÀNY ÀOÀ!!!-
Ja ebben a pillanatban az osztályból mindenki elkezdett szakadni A röhögéstől. Ezek emberek között én is köztük voltam.
BẠN ĐANG ĐỌC
10 ezer pofon az életnek (orbitális baromság az amit elkövettem)
Hài hướcfúú azok a régi szép idők. mikor telefonozok és neki mész egy oszlopnak.vagy például telefonozok és Budapest belváros a rossz metrora szállsz fel ààà ezek semmit hallgasd végig az én hülyeségem et és hamarosan abban úgy gondolod hogy nem te vagy a l...
