Ugye szerdán ráirtam a kis fiúra, és elvileg jonne a kocsmába pénteken. Hát épp lekéstem a buszt, ami almádiba menne. Tesóm nagyon cuki volt, fölajánlotta, hogy elvisz. Komolyan.. A legjobb testvér. Fölrakott az akarattyai buszra majd onnan egyenesen almádiba mentem. A megállóba állt 2 kilencedikes haverom és a Tomi. Végül kiderült nem engem vártak, hanem a Kevint, de semmi baj. Helyette velem mentek vissza a kocsmába. És ott van. A kis fiú. Részleteket nem mondok.. Mert, csak nem:) A lényeg, hogy hátomszor csókolóztunk az este folyamán. Igazából én csókoltam meg.. De sebaj.
Másnap Messengeren beszélgettünk, hogy hogyan legyen a következõkben. Arra jutottunk, hogy mindketten akarjuk, és nem lesz fura hétfõn.. Á nem..
Végül is nem lett annyira fura. Azután minden nap találkoztunk, csókolóztunk.
(kivéve szerdán)
Hol a DÖK teremben, hol egy bunkerben az erdõ közepén, hol az iskola sarkán.
Szóval egész jó volt. Majd kedden kimondta, hogy... Szeretlek. Oh boy. Ennek nem lesz jó vége. Hát nem is lett...
Miközben csókolóztunk ugye éreznem kellet volna azt a bizsergést a hasamban, azokat a pillangókat. De nem éreztem semmit. Csütörtökön elhatároztam, hogy elmondom neki és szakítok vele. Igazából teljesen jól ment. Barátok maradtunk, megöleltük egymást, jó hosszan, majd vissza mentünk a suliba.
YOU ARE READING
Várakozás...az Ismeretlenre
Short StoryAmikor minden (is) megváltozott és próbálsz lépést tartani vele. Vársz, hogy visszaírjon és amikor vissza ír akkor egyre jobban magaköré csavar.
