My destiny (Jackbum FF +16 - Hungarian ver.)

Első fejezet

Jackson

A fárasztó táncpróba után Jackson semmi mást nem akart csak egy zuhanyt és az ágyát. De ahogy mentek vissza a dormba, észrevette, hogy Jaebum nem tudja levenni róla a szemét. Ez elég megszokott volt, mert amióta megváltozott az, hogy ki melyik szobában alszik, egyre közelebb kerültek egymáshoz. A múltban Jinyounggal volt egy szobában de ő elkezdett járni Yugyeomieval és kellett nekik egy nyugodt hely, ahol kettesben lehetnek. Egy apró félmosoly jelent meg Jackson arcán, mert pontosan tudta, hogy mit csinálnak. Jaebumnak egy idő után elege lett a kettőjük smárolásából ezért meg lett cserélve a szoba kiosztás.

Körülnézett a kocsiban. Bambam és Mark egymáson aludtak, mint fáradt kisbabák, mindig olyan keményen dolgoznak. Jinyoung és Yugyeomie elkezdtek smárolni, Yugyeomie rámászott Jinyoungra. Megcsapta Yugyeomie fenekét. „Várjatok, ameddig egyedül vagytok!" morogta Jackson. Hasonló gondolatai voltak neki is, csak egy másik személlyel.

Jaebum

„Miért nem tud Jackson megnyugodni!" gondolta magában Jaebum. Mindig olyan energikus volt, vad és boldog. Az ellentéte Jaebumnak. Mint Ying és Yang. A feje tele volt az éjszakai képekkel. Jackson miközben alszik, mint egy angyal aki lejött a földre, hogy elvegye a lelkét.

Először Yougeomieval voltam egy szobában, de amióta együtt van Jinyounggal egyre kevésbé tudtam elviselni a smárolásukat. Felvetettem, hogy talán szobát kéne cserélnünk és akkor én Jacksonnal lennék egy szobában, a gerlepár meg egyedül lenne és azt csinálhatnának amit akarnak. Egy dolgot felejtettem el. Hogy egyedül lenni Jacksonnal egy szobában nem lesz egyszerű. Ő az egyetlen ember, aki kiugrasztja a szívem akár csak egy félmosollyal is. Nem is lehetnék boldogabb, hogy eszembe jutott ez az ötlet.

Mindenesetre 10 percen belül a dormban vagyunk. Jackson valószínüleg elmegy zuhanyozni. Ameddig zuhanyzik, addig el tudom rendezni magam, ideje már. A kocsi megérkezik a dormhoz és kiszállunk. Óvatosan felveszem Markot, Jackson Bambamet emeli ki a kocsiból és felvisszük őket a szobájukba, hogy tudjanak rendesen aludni, anélkül, hogy megzavarná őket bármi. Mindakettőjük fejére nyomok egy jó éjt puszit és jó éjszakát suttogok a fülükbe. Mindegyikőjük különleges helyet foglal el a szívemben, bármit megtennék hogy megvédjem őket.

Miután a többieket is aludni küldtük, Jackson és én bementünk a szobánkba, ő pedig bement a fürdőszobába. Ledöltem az ágyamra és becsuktam a szemem. A kezem levándorolt a testemen és lassan egy kinzóan fájó ponthoz érkezett. A morgásom volt csak hallható a szobában.

Jackson

Szerintem most hallottam morogni Jaebumot. Megőrültem?! Istenem, megint elkezdett kínzóan fájni a testem, miért? Most rendeztem el magam. Mi a franc? Átfordítom a vize hidegre és aláállok. Addig maradok alatta ameddig megnyugszom. Miután minden rendben van felveszek egy boxert és visszamegyek a szobába. A lábaim a földbe gyökereznek, amint belépek a szobába. Tisztítja saját magát és a boxere a szoba másik oldalán van.

„Jackson!" az arca tűzpirosra változott és megpróbálta eltakarni magát valamivel.

„Nem kell, hogy eltakard magad." a hangom mélyebb lett és a testem újra felforrósodott.

Odamentem az ágyhoz és leültem mellé-

„Jackson... én..." nem tudja befejezni a mondatot, mert az ajkaim rátapadnak az ajkaira és azonnal beszívom az alsóajkát. Felmordul és átkarolja a kezeivel a nyakam. Egy pillanattal később a hátamon fekszem és az ágyhoz vagyok szegezve általa.

„Jackson, teljesen biztos akarok lenni benne, hogy ugyanúgy érzel mint én. Azóta szeretlek, hogy találkoztunk. Nem bírlak kiverni a fejemből és veled akarok lenni. Ugyanígy érzel te is?" a szemei csillogtak, az ajkai pirosak és duzzadtak voltak a szívásomtól. A szívem közel volt ahhoz, hogy felrobbanjon.

„Igen Jaebum, szeretlek, te vagy az igazi nekem. Senki sem tökéletesebb mint te..." a mondatom végét már Jaebum szájába mormolom.

Még jobban odaszegezett az ágyhoz és a nyelve becsúszott az ajkaim között a számba. Egy nyögés hagyta el a számat és a kezeim elkezdtek vándorolni Jaebum izmos testén ameddig meg nem találtam azt a helyet amit kerestem...

Jaebum ágyán feküdtünk kifulladva. A szemei csak úgy csillogtak, láttam saját magam a szemében. A homlokaink egymással szemben voltak. Nem lehetnék ennél boldogabb. A mély csábító hangja csak úgy csöpögött a fülembe akár a méz, ahogy egy altatót énekelt nekem.

„Szeretlek, Jackson." suttogta Jaebum a fülembe.

„Én is szeretlek Jaebummie." suttogtam, ahogy elaludtam az ölelésében.