Kihívások

Gia

Gianak hívják, a pszichiáterem, a lelkikukám, és sokszor a saját lelkiismeretem. Akkor volt 23 éves. Már közel 4 hónapja jártam utána, nyomoztattam, és néha személyesen is figyeltem őt. Külsőségeiben alacsony, fenékig érő hosszú hajú, formás kerek mellű, mélyen ülő nagy barna szemekkel, okos tekintettel, és értelmes szép arccal. Így tudnám leírni. De ami fontos, gyönyörű a lelke! Számomra talán ez a legfontosabb.

Egy őszi este, mikor vacsoravendégek voltunk, ahol Ő is a meghívottak között volt - ami nem volt teljesen véletlen - mellettem kapott helyet az asztalnál. Felszabadult, nevetős, kicsit pikírt csevegés folyt, Ő vitte a szót, kellemes humorával, amibe vegyült némi irónia, és fűszerezve némi szexuális felhanggal. Édesapámmal is nagyon jól megértették egymást, ami számomra igen kellemes tény volt. Már közben elkezdtem simogatni a combját. Természetesen direkt hergelve ezzel. Kíváncsi voltam, vajon hogyan reagál eme helyzetre.
Az étkezés befejeztével, a mosdóba szaladt, de a nagy sietségben nem húzta be maga után az ajtót. Kihasználva az általa nyújtott lehetőséget, a mosdó feletti tükörrel szemben úgy helyezkedtem, hogy pont meglásson. Reakciója előre megjósolható, meglepődött. Ott álltam az ajtókeretnek dőlve kezem karbafonva, és csak néztem. Zavarba hoztam. Ő nem szólt, csak várt. Odaléptem hozzá, megfogtam az állát, és a szemébe néztem.
- Mondok egy telefonszámot, de nem írhatod fel, holnap pontban déli 12 órakor megcsörren a telefonom, mert TE hívsz...- olyan nyomatékosan mondtam, hogy nem is tudott ellenkezni vagy kifogást találni rá.

Szíve a mellkasán dobogott és csak bólintani tudott. Édes, pír szökött az arcára, és fülében susogott a vér, annyira izgatott lett. Látszott rajta, majd össze esik.
A vacsora lezajlott, kellemes volt, és mi négyszemközt nem váltottunk akkor este mar több szót.

Másnap pontban délben hívott, nem engedtem szóhoz jutni, ahogy meghallottam a hangját, már mondtam is az utasításokat ellentmondást nem tűrő hangon. Megadtam neki egy címet, olyat, amit tudtam, nem ismer.
Este 21-órara kellet ott lennie. Picit késett, nem szeretem a pontatlan embereket. Mikor meghallottam kopogni a cipősarkait, lekiabáltam neki.

- Gyere fel az emeletre... és ahol nyitva az ajtó, oda gyere be!
Belépett, ez a fürdőszoba volt. Nagy, vastag gyertyák égtek az ablakban. Meleg volt, mert a kád tele volt illatos vízzel, és ott ültem benne, meztelen. Elég meglepett, zavart képet vágott. Ki akart menni, de én megállítottam.

- Vetkőzz le!
Ott állt, és nem tudta mit tegyen, zavarbaejtettem hiszen ez volt a célom, teszteltem vajon hogyan reagál, az adott szituációban.
Levette a kabátot, a székre tette, visszaállt oda, ahol előzőleg, látszott rajta tipródik, kérdőn rámnézett.

- Vetkőzz le!- mondtam most újra, de most nem volt kemény a hangom, inkább lágy és kérő. Ez bejött. Lassan kigombolta blúzát, levette a farmerét, csak melltartó, bugyi, volt rajta, magas sarkú cipőben állta előttem. Akkor felálltam, teljes nagyságomban.

- Nézz meg! Nézd meg az új Urad!- nézett és tetszet neki amit látott, a szemei zavartan legeltek rajtam.
- Gyere, fordulj meg! - Kikapcsoltam a melltartót, segítettem levenni a bugyit, cipőből kilépni, és hajából, ami fel volt tűzve, kivenni a csatot. Megfogtam a kezét és a kádba ültettem. Magam elé húztam, vékony dereka köré fontam a karjaim, lassan, finom mozdulatokkal mosdattam meg mindenhol, nem volt szexusa az érintésnek. Hideg pezsgőt itattam vele, a gátlások oldása miatt. Mikor üres lett a pohár, akkor megfogtam a kezét, felállítottam, kisegítettem a kádból, és fehér frottírköpenyt adtam rá.