A Sátán Háza

1. fejezet

Hello, Annie vagyok egy 17 éves  sátánista csaj. Tudom, nem egy hétköznapi dolog de ezt szeretem benne. Én is mindig kilógok a sorból, sose tudok beilleszkedni mert a stílusom meg a személyiségem se olyan mint a többi embernek, de ettől függetlenül rengeteg barátom van. Imádom őket mert annak szeretnek aki vagyok és nem azt szeretik bennem ha előadom magam mert az nem én vagyok, a bece nevem is találó, Sátán. Akárki elkiabálja magát hogy sátán vissza ordítok hogy mivan. Elvagyunk. Imádom a kihalt, elhagyatott helyeket, oda vagyok értük. A Pinterestem is televan elhagyatott házakkal, sátáni képekkel, ereklyékkel. Hála Istennek nem csak én vagyok így aki szereti az ilyen féle dolgokat. Van egy barátnőm Dina, aki ugyan így van ezekkel, de ő nem sátánista csak szereti az ilyen paranormális dolgokat. Valamelyik nap beszéltük hogy valamikor elkéne menni egy olyan házhoz ahol semmi és senki sincs, és keresni egy házat ami romos meg minden de azért nem dől össze a fejünk felett. Nézegettük a Google térképet és találtunk is egyet ami még messze sincs. Megdumáltuk hogy pénteken suli után hazamegyünk össze pakolunk pár dolgot és megyünk. Ez tegnap volt. Ma van péntek és kiderült hogy nem engedik el mert a szülei megtudták hogy hova készülünk. Lemondta. De én elhatároztam hogy elmegyek oda, ha törik ha szakad. Hazamentem, összeszedtem a cuccaim és felültem a buszra ami a leghamarabb odaér. Ülök a buszon erre egy fiatal srác hozzám szól.
- nincs egy cigid?
- de, van.
Előkaptam a cigitartóm és odanyujtottam neki. Kivett egyet és eltette a zsebébe. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült hogy Zac a neve, 19 éves és ő is szereti az ilyen sátáni dolgokat. Fúj de örültem mikor megtudtam. Mondtam neki hogy hová tartok erre elkezdi hogy akkor velem jön úgysincs kedve hazamenni. Míg oda nem értünk egyfolytában csak beszéltünk. Miután leszálltunk még 12 km távot le kellett gyalogolni. Mire odaértünk lerohadt a lábunk. Mikor megláttam a házat konkrétan elkezdtem rohanni hogy végre odaértünk.

Letettem a táskám és elfeküdtem a fűben. Szép volt az ég, felhőtlen, napos. Csiripeltek a madarak és ciripeltek a tücskök. Becsuktam a szemem és hallgattam ahogy a szél fújja a füvet. Hallottam ahogy jön felém Zac majd elsötétült előttem minden. Kinyitottam a szemem és fölöttem hajolt Zac. Megszólalni nem tudtam. Egymás szemébe néztünk de nem mondtunk semmit. Egyszer csak közelebb hajolt hozzám Zac és szájon csókolt. Elkapott a hév ahogy őt is. Heves csók volt, de véget vetettem neki mert még a végén elfajult volna a dolog.
- várj egy picit, oké hogy most senki sincs aki zavarna minket meg jó is volt meg minden de azért ne ilyen gyorsan hiszen nemrég ismertük meg egymást.
Beleegyezett és meg is értette.
- bocs csak elkapott a hév, nemtudtam visszafogni magam. Olyan kiszolgáltatottan feküdtél ott. Mondom oké és elnevettük magunkat. Megfogtuk a táskánkat és bementünk. Kicsit romos volt de egyben gyönyörű is. Látszott rajta az idő vasfoga de az épület még ált.
Néhány részét már benőtte a gaz de attól még szép volt, a maga módján. Kezdett már beesteledni ezért inkább úgy voltunk vele mivel már régóta áll itt és romos is egy kicsit kint verünk sátrat, de megláttuk hogy van egy udvara is a háznak ezért inkább odamentünk.

Megcsináltuk a sátrat és bekuckóztunk. Hála istennek nálam 2 hálózsák volt. Az kellett volna még hogy ha csak egy van, fuu már a gondolattól is kiráz a hideg. Nem azért mert srác meg ilyenek hát szerintem a maiból kiindulva nem csak csók lett volna... . Na mindegy is, bemásztak a zsákomba és el is aludtam volna csak rohadt hideg volt és nem tudtam aludni. Hallottam ahogy Zac mocorog és hogy lehúzza a cipzárat a zsákon. Majd azt érzem hogy bejön mellém. Odafordulok és megkérdezem mi a fenét csinál, annyit mond hogy mindjárt ketté fagy és bebújik  mellém. Mondom okk és annyiban hagytam. Majd egy idő múlva felmelegedett a hálózsák és elnyomott az álom.