Just if

1.

Mosolyogva szálltam le a buszról.
A kora reggeli napfény vidáman csillogott az iskolák kapuján. A diák tömegbe vegyülve léptem be az épületbe. Bármerre néztem vidáman cseverésző tanulókat láttam. A folyosón szaladgáló fiúkat kerülgetve igyekeztem a szekrényem felé. Már messziről kiszúrtam a suliboxom előtt álló magas, szőke lányt.
-Szia Shirley!-ölelt meg mosolyogva.
-Szia Chirsti! Hogy vagy?-néztem rá miközben bepakoltam a szekrényembe.
-Hát biztos, hogy jobban mint szegény Hope-húzta sokat sejtő mosolyra a száját.
-Na mesélj csak!-nevettem rá.
Már évek óta hallgatom a barátnőm pletykáit, de még mindig nem sikerült rájönnöm, honnan szerzi az információit hétfő kora reggel.
-Képzeld szakítottak Adammal!
-Mennyi ideig is voltak együtt?-számolgattam fejben.
-5 vagy 6 napig- gondolkozott Christi.
-Hmmm..Ezzel megdöntötte a rekordot. Hat teljes napig bírta azzal a seggfejjel-kacagtam fel.
A délutánról beszélgetve indultunk órára. Christi sajnos matek ,,szakos,, (én pedig angol) így az óráink nagy része külön van.
-Akkor 8-kor találkozunk nálatok!-búcsúztam el tőle, majd beléptem a terembe.
Hétfő első két óra: dupla matek. Nem tudom ki találta ki ezt az órarendet, de hogy nem volt százas az tuti.Instant halál már az első órán.

A teremben 1 személyes padok vannak 4 oszlopban. Az ablak mellett lévő, leghátsó padba vágtam le magam és a padra hajtott fejjel néztem az úton elhajtó autókat.Észre sem vettem, hogy közben megérkeztek a csoporttársaim annyira elgondolkoztam. Csak  akkor kaptam fel a fejem amikor a tanár belépett a terembe.
-Ma egy kis játékkal kezdjük az órát!-vicsorgott ránk a nő.
-Mindenki kap egy feladatot amit meg kell oldania, ha megvan az eredmények szerint növekvő sorrendbe állhatok be és fogjátok meg egymás kezét!-adta ki az utasítást, majd körbement a teremben és mindenki elé letett egy lapot.
Nagy kínszenvedés árán de valahogy sikerült megoldanom a kétismeretlenes egyenletem. Odasétáltam a táblánál álló néhány diákhoz és beálltam a helyemre. A sor legelejére. Összesen heten tudtuk megoldani a feladatot a többiek a tanár segítségére szorultak. A tekintetem megint az ablak felé kalandozott. De jó is lenne ott kint lenni a friss levegőn!
Hirtelen valaki megfogta a kezemet.
Meglepve kaptam oda a fejemet és közvetlen közelről belebámultam a világ legnagyobb idiótájának a szemébe.
-Szia kislány-kacsintott rám Adam.
-Shirley vagyok-forgattam a szemem.
-Shirley-suttogta, majd tetőtől-talpig végig mért.
-Nem akarom tudni, min gondolkozol-fejtettem le az ujjait az enyémekről.
-Hát akarod megmutatom-húzta fel a szemöldökét. Úristen hova kerültem. Amilyen gyorsan csak lehetett hátat fordítottam neki, hogy ne kelljen az idegesítő, vigyorgó képét látnom. Hiába néztem percenként az órára az idő csak nem akart telni.
-Hé!-bökte meg a vállalat Adam-Mit csinálsz suli után?
-Semmit amihez közös lenne-fordultam felé.
-Nem akarsz nekem egy kis helyet szorítani a programjaid között?-kérdezte hatalmas vigyorral.
-Sajnos nincs időm perverz seggfejekkel foglalkozni, de ha majd lesz akkor szólok-feleltem, majd elindultam az asztalom felé, magam mögött hagyva a döbbent fiút.
-Black kisasszony hova készül?-szólt utánam a tanár-Azonnal jöjjön vissza a helyére.
A fogamat csikorgatva léptem vissza Adam mellé. Amint a közelébe kerültem, felém nyúlt, megfogta a kezem és rámkacsintott. Úgy látszik durvábban kell sértegetnem, hogy békén hagyjon. És a legrosszabb az egészben az volt, hogy muszáj volt tűrnöm hogy fogja a kezem.

Sziasztok!
Itt is lenne az első rész!
Nem tudom milyen lett, még sosem írtam ilyen storyt, úgyhogy megköszönnék minden kritikát.
Jó éjt mindenkinek💞
Nórii