a séf I Taeyong

penge egy kezdés

Huhh, Jól van... Meg tudod csinálni, minden okés! Gondolj a tandíjra, gondolj a tandíjra! Még vettem egy nagy levegőt, és végre beléptem a hatalmas étterem hátsó bejáratán. A nagyhangú Főnöknő, az egyetlen, akit már ismertem korábbról, kiszúrt a hosszú, vakítóan fehér folyosó végéről, és hangosan köszönve elkezdett közeledni felém.

- Jöjjön csak kisasszony, erre van az irodám!- terelt be egy nagy, szintén hófehér ajtón. Felette egy kis táblára a következő volt kiírva: Pszichiátria. Várj mi? Hát ez nem túl bíztató! Egyáltalán mit keres itt egy ilyen feliratú tábla?! Ahogy beléptem, mire gyorsan végigfuttattam a szemem a helyiségen, az ötvenes éveiben járó nő már a csillogó tölgyfaasztala mögött rendezgette a papírokat, amit alá kéne írnom. Elővettem az igazolványaimat, hogy kitölthessem a megfelelő rublikákat, és megköthessük a feltételes szerződést. Vagy legalábbis valami hasonló. Sokkal jobban lekötötte a figyelmem, hogy az előttem álló dolgokon izguljak, mint, hogy odafigyeljek a szakszavakra.

- Hát, ezennel kezdetét vette a három napos próbaideje édesem!- Mosolygott rám a munkaadóm, és a hangerőtől, amit kiengedett magából majdnem megsüketültem. Könyörgöm, csak fél méterre álltam tőle, miért kell leordítani a fejem? Tegnap (amikor először idekeveredtem) már bemutatkozott, de, mivel elég rossz a névmemóriám, elfelejtetem, szóval, amíg odasétált az ajtóhoz, felemeltem egy kis névjegykártyát az asztalra kihelyezett tartóból. Shin Min Young. Ott díszelgett a neve, mint tulajdonos Szöul egyik leghíresebb éttermének neve mellett.

- Taemi! Merre van? Valaki kerítse elő Taemit azonnal!- ordította ki még hangosabban (már ha ez lehetséges) a folyosóra. Nem kellett hozzá egy egész perc, és belibbent az ajtón, egy rövid fekete hajú nő. Így ránézésre, tíz év simán van köztünk. Még maszatos tenyerét beletörölte hosszú kötényébe.

- Itt vagyok Asszonyom!- Valahogy furcsa volt ez a légkör. Több mint nyilvánvaló volt, hogy tart a főnökétől, míg az túlságosan kedves hangnemet használt, ezek szerint nem csak velem, de mindenkivel, mégis valahogy érzed, hogy jobb, ha nem szegülsz neki ellen. Tipikus nagyfőnök típus.

- Nagyon jó kedves! Bemutatom az új társát.- mutatott szerény személyemre- Mutatkozzanak be egymásnak, aztán kérem, vezesse körbe egy kicsit itt nálunk.- adta ki az utasítást- Én is jövök nemsokára aranyom- intézte ezúttal hozzám a szavait- de pár percen belül érkezik egy szállítmány, és muszáj ott lennem az átvételnél!- és ezennel elviharzott a szobából.

- Kwon Taemi- hajolt meg egy leheletnyit a velem szemben álló. Most, hogy jobban megnéztem, szemei kicsit távol ültek egymástól, szája pedig olyan vékonyka volt, hogy alig lehetett látni a piros részből valamennyit.

- Kang Yoora- mutatkoztam be én is. Még mielőtt bármit csinálhattam volna, nekikezdett mondani valójának, és alig tartott szünetet közben. Ha így folytatja, még megfullad.

- Mindenek előtt, mi a konyhán kortól és mindentől függetlenül közvetlen hangnemben beszélünk egymással, de a főnöknőt magázzuk, és ő is minket.- Magyarázta, amíg elérkeztünk a női öltözőhöz. Legalábbis ez volt ki írva felé. De az előző kis tábla után nem lepődnék meg, ha ez lenne a mosoda.

- Itt átöltözhetsz.- nyomta le a kilincset.- Az egyik szekrényt nyitva találod, oda lepakolhatsz, és már bekészítettem neked egy munkaruhát.- mondta, és ezennel rám csukta az ajtót, így egyedül maradtam a csendes öltözőben. Hamar megtaláltam az említett szekrényt, és fel is kaptam magamra a bő fehér pólót, nadrágot, és azt a nagyon menő hosszú sötét kötényt, ami csak deréktól lefele védett, amit amúgy nem értek. Összekötöttem a hajam, majd belenéztem a kis tükörbe, ami a szekrényajtóra volt erősítve.