Körbe-Körbe

Málna-magnólia szuperfúzió

Anya berobog a fürdőbe, aminek cseppet sem örülök, mivel fehérneműben vagyok, de nem tudok haragudni rá, mert a kedvemért megint berakott a sütőbe egy adag piskótát a Fanta-sütihez. Ez nagy önfeláldozás a részéről, mert keményen fogyózik, sajnos ez évre megütötte a száztíz kilót, és az egészsége érdekében belevágott. Elkészít nekünk minden finomságot változatlanul, de ő nem nyúl hozzájuk. Én sosem bírnám ki.

– Megbeszéltétek? – Mindent elmondok neki, ami női dolog, még ha apás lány vagyok is, így tisztában van a Bogi-szituációval.

– Naná – felelem, mindkét kezemben egy-egy öklömnyi fürdőbombával, a fürdővizem nagy robajjal zubog a kádba. – Megmondtam neki, hogy pasi nélkül is kerek egész ember, és hogy nem kell bizonygatnia senkinek semmit.

Anya nem kommentálja a dolgot, csak rám mosolyog, amolyan „én büszkeségem"-jelleggel, és meglengeti maga előtt verejtéktől nyirkos, kókuszpálma mintás tunikáját, hogy jusson alá némi levegő. A mosott ruháért jött, hamar le is lép, és mire eldöntöm, melyik fürdőbomba kerüljön a vizembe, Szikes Szabi is támadásba lendül.

Szabolcs: Szia! Mindentől függetlenül bocsánatot szeretnék kérni tőled, túllőttem a célon a kipróbálós megjegyzésemmel.

No lám! Nem mondhatni, hogy számítottam erre, de nem is hat meg – durva is volna, ha magam alá csinálnék azért, mert elismeri egy nyilvánvaló bunkóságról, hogy bunkóság volt. Nyakig merülök a forró vízbe, élvezve a lábamnál pezsgő málna-magnólia szuperfúzió illatát, és kis fontolgatás után visszaírok.

Patrícia: Engem nem ráznak meg a dolgaid. Sok hozzád hasonlótól kaptam már ezt meg, csak mert volt, jóisten, három pasi az életemben. De persze, ha egy lány nem Szűz Mária, már le kell ribancozni...

Szabolcs: Nem erről van szó. Csak bepipultam, amiért ilyen flegma voltál velem, de tudom, hogy ez nem mentség. Én sem értek egyet ezzel a hozzáállással, szóval bocsi.

Nem válaszolok rögtön, helyette újra rámegyek a profiljára, és kicsit alaposabban átvizsgálom. Már elsős egyetemista, SZTE-ZMK, klasszikus hegedű szakirány, na az nem semmi. Diákmunka egy kisboltban valahol a klinikák körül, ötszázhetvenöt ismerős, és egy rakás nyilvános kép csinos, tűdőshortos lányokkal és egyetemi szaktársakkal. Akad egy videó is, a szalagavatójáról valami makói gimiből, ahol az egész iskola előtt, fekete kalapban és csillogó kesztyűben imitálja Jackót, sajnos elég jól.

Patrícia: Mindegy. Engem csak Bogi érdekel. Van így is elég baja, elég megfelelési kényszere. Mivel mindent mindenkinek elmond, biztos tudsz az apjáról, szóval ennyi elég is.

Szabolcs: Tudom, hogy sokat szekálja...

Patrícia: A súlyától kezdve a jegyeiig mindennel. Igazi paraszt, eleinte azt se akarta hagyni, hogy barátkozzunk. De mondom, mindegy, csak hagyd békén.

Lábdobogást hallok a fejem fölül, úgy fest, beugrott pár órára a nagyobbik bátyám, Viktor is. Csodás, hogy kábé egymást váltják Kendével, aki tegnap utazott vissza Pestre a barátnőjével közösen kivett albérletébe, hogy felkészüljön a következő szemeszterre. Így mindig van kit idegesítenem.

Szabolcs: Miért nem akarta hagyni, hogy barátkozzatok?:o

Patrícia: Egyet találhatsz.

Szabolcs: Mert anyukád roma?

Patrícia: Nem vagy te hülye, Szabi. Fején találtad a szöget. Most már viszont hagyjál fürödni. És mielőtt megkérdeznéd, kaphatsz-e róla képet, a nagy francokat.