Robin Heast hírneve rohamosan zuhan, mikor napról napra csak bulizni jár és ezt közösségi oldalain is rendszerességgel közzé teszi. Egy díjátadó afterpartián -igen rendes véralkohol szintel- belebotlik a fiatal kanadai énekesbe.
Bár sokak hiszik, hogy mekkora áldás százezrek, akár milliók által rajongottnak lenni, és lépnének a hírességek helyében, ez közel sem így van. Inkább egyfajta átoknak nevezném.Egy olyan fajta átoknak, ami ha egyszer rádkerül, sosem szabadulsz tőle.
6 éves voltam mikor a szüleim ének tanárhoz kezdtek járatni. Csak egy kis gyerek voltam, még választásom sem volt. Mire saját döntést hozhattam volna már belenőttem abba, hogy az éneklés az életem fő központja. Persze elég jó ötletnek tűnt mikor a 6 éves énemnek a popsztárok felhőtlen életéről beszéltek és a sok elismerésről amit kapnak. A bukkanó, hogy kifelejtették a hátrányai felsorolását. Talán akkor máshogy áltam volna hozzá.
Napjaimban rendszeressé váltak a folytonos fellépések, interjúk és a kameráknak való pózolás. Az, hogy mindenre egy hatalmas mosollyal az arcomon kell reagálnom és folyamatosan megfelelnem. Játszani a tökéletest. Az elején még akartam, és én magam alkottam meg az emberek szemében a "tökéletes" képet magamról, de mára már meguntam. Sosem léphettem ki az utcára melegítőben, kócos, összefogott hajjal, smink nélkül. Szinte előírásként szerepelt, hogy a mindenki által elvárt személyt készítsem el magamból a napjaimban. Felkentem magamra a sminkemet, kivasaltam a hajamat és egy igazán nőies ruhát magamra húztam egy magassarkú kíséretével, majd kihagytam a reggelit, akár még az ebédet is, hogy megmaradjon a ruhához illő alakom. Nevetséges, nem? Ezek után egyre kevesebb ételt vittem be a szervezetembe. Mindenki megjegyezte a fogyásom eredményét, és a menedzserem még arra is bíztatott, hogy hízzak ami még nagy odafigyeléssel sem ment. Az egész addig fajult, hogy képes voltam akár napokat eltölteni étel nélkül, ami előbb-utóbb egyenes utat mutatott a kórházba. Az anorexia határán voltam, de még időbe vissza tudtak húzni annak a bizonyos szakadéknak a széléről. Ezután minden megváltozott. Nem hordtam több sminket, magassarkút, és többet nem is láttak szögegyenes hajjal. Ahogy a ruhatáram, úgy változtam én is.
