Egy rég zárva lévő bolt kiugró teteje alatt vacogok. A szél a szemembe fújja nedves hajamat, és reménykedek, hogy megúszom ennyivel. Gyűlölöm az ilyen időt. Főleg ősszel. Miért nem lehet az, hogy csak kellemesen fújdogál a szél, néha egy-két csepp eső esik, közben pedig a levelek szép színesek, és vakítóan süt a nap.
De neeem, természetesen zuhognia kell az esőnek, és olyan hurrikánnak lennie, ami még a szélálló kabátomon is átfúj.
Csattogó lépteket hallok, majd egy fekete kapucnis magas srác ugrik be mellém csurom vizesen. Zihálva kapkod levegő után, majd hátát a sötét kirakat üvegéhez préseli.
Valamikor ez az üzlet egy felkapott virágbolt volt, egy nagyon aranyos néni dolgozott itt. Aztán tönkre ment, és azóta csak a helyi utcaművészek alkotásai díszlenek a csodás virágköltemények helyett az üvegen.
-Jól vagy? - Kérdezem a mellettem szenvedőtől. Már percek óta idegesen kapkodja a levegőt tőlem elfordulva, míg én tapintatosan az esőt bámulom.
Mikor nem szólal meg óvatosan felé pillantok. Magas, vékony srác. Szétázott farmer, és fekete pulcsi. Vagy szürke, csak vizes, így sötétebb a színe. A karján és a combján lévő izmokat látni engedi a hozzá tapadó vizes ruha, azonban még mindig nem látni az arcát a hozzá tapadó pulcsi kapucnijától.
Látszik, hogy jó erőben van, és ilyen alkattal biztosan sportol valamit. Nem hiszem hogy olyan bady builder lenne mint néhány ismerősöm, akik naphosszat az edzőteremben mutogatják magukat a csajaiknak, és mindenféle por alapú izomnövesztőt zabálnak.
Lassan fordul felém, így feltárul az arca is. Fekete, összetapadt, a szemébe lógó tincsek, kipirult orca, szépen ívelt ajkak. A szeme feketén csillan meg a haja alatt.
-Aha. - Válaszol végül halkan, mire zavartan kapom el a tekintetem róla. Nem kellene bámulnom a szétázott idegen pasikat, ugye? Azt hiszem anya nem erre tanított.
Érzem a tekintetét magamon, ahogy ő is alaposan végigmér. Hiába, semmi extra nincs rajtam: a kedvenc térdénél szakadt kék farmerem, a fekete nem viharálló kabátom, és a kapucnim alól kilógó hullámos tincseim. Talán egyedül a platformos magas sarkú őszi csizmám ami érdekes. Mikor elindultam otthonról még javában sütött a délutáni nap, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz az esti időjárás itt a semmi közepén Yean-ri-ben.
Végül megköszörüli a torkát, mire a graffitis üvegfalnak dőlő lényére pillantok.
-Van itt a közelben buszmegálló? - Érdeklődik az arcomat nézve. Kellemes tónusú a hangja, valahogy olyan nyugalmat árasztó.
-A következő sarkon, ami úgy három perc futva innen. - Grimaszolok az esőbe, ami valahogy erősödni látszik. Bever a tető alá, ahogy visszapattannak a cseppek a betonról, így én is a falhoz tapadok alig pár lépésre az idegentől.
YOU ARE READING
ARMY (BTS JungKook OneShot) ✔
FanfictionSzakadó esőben találkozol egy vadidegen, de kedves sráccal. Aki lovagiasan kiment a pocsolyák közepéről. És csak később tudod meg ki is volt ő... A történetem megtalálható a Bloggeren, 👉byulwoofanfiction.blogspot.com👈 a "Novellák" fül alatt. Legjo...