1.fejezet

86 7 3
                                    


Az éjszaka hideg és ködös volt. Sarah kinézett az ablakon, de a közeli fák és a kerítésen kívül semmit sem látott. Gondolataiba merülve ült az ágyon. Képtelen volt aludni, mivel holnap van a felvételi. Hirtelen csörögni kezdett az órája. Fáradtan ránézett és azt látta hogy még csak fél négy van. Nem tudta miért csörög, de úgy gondolta biztos a tesója akarta megviccelni. Halott valami csattanást és elment az áram. Meggyújtott egy gyertyát az ablakpárkányon és egy szempárral találta szembe magát. Ami olyan gyorsan tűnt el ahogy meg jelent. Sarah egy pillanatra megijedt és hátra hőkölt. De átgondolta és ráfogta a gyertyára meg a fáradtságra. Egy perc sem telt el és újra visszajött az áram, így elfújta a gyertyát. Halk hangokat hallott a nappaliból, ezért kiment és azt látta hogy a tévé be van kapcsolva de senki nincs ott rajta kívül. Leült a kanapéra és kicsit le halkította nehogy fel ébressze a szüleit. A tévé hírtelen csatornát váltott és átkapcsolt a híradóra. Egy szemüveges túdósító csurom vizesen állt egy hegyen és az égbolt felé mutogatott.
- A vihar mostanra már Afrikát is elérte és Európába tart. Nem fog elmenni és akkora púsztítást végez majd hogy porig rombolja a házakat, városokat. Erre nem lehet felkészülni, menekülni kell. Lehetőleg óvóhelyekre vagy a Menedékbe.
Sarah kikapcsolta a tévét és visszament a szobájába. Hallott már a Menedékről, de senki sem tudta hogy egyáltalán létezik-e. Ha ekkora vihar tart ide nincs esély hogy a házban túlélik. Sarah hátradőlt az ágyba és gondterhelten lehunyta a szemét.


Az elveszett nap //SZÜNETEL//Where stories live. Discover now