Az elveszett nap //SZÜNETEL//

2. fejezet

Másnap reggel arra ébredt hogy valami nekicsapódótt az falnak. Felkelt és megdörzsölte a szemét, amikor egy műanyag széket pillantott meg az ablaka előtt. Aztán párszor még nekiütközött, majd tovább fújta a szél. - Hogyan vitt el egy széket a szél?
Amikor egy asztal is nekicsapódótt a falnak kippattant az ágyból.
- Kevesebb időnk van mint gondoltam a vihar már közeledik. Gyorsan magára rángatta a ruhát és felébresztette a szüleit. Bekapcsolta a tévét és rákapcsolt a híradóra. A szülei egyre csüggetdtebben nézték majd elküldték a szobájába és halkan beszélgetni kezdtek. Sarah meg próbált hallgatózni, de nem járt sikerrel. Amikor csönd lett Sarah a nappali felé vette az irányt, hogy megtudja mire jutottak a szülei. Amikor bement a szülei arcán aggodalmat látott, de ezt nem is csodálta. A tekintetünk komoly volt, de ijedtséget is tükrözött. Kérdőn nézett rájuk, de nem válaszoltak rögtön. Aztán megszólalt James, Sarah apja.
- Úgy döntöttünk el kell mennünk minél hamarabb. - mondta lassan.
Sarah még nem mesélte el az este történteket, de attól tartott nem is fogja. Nem várt többet a szüleitől annál, hogy biztos csak képzelődtél, vagy ne beszélj már ostobaságokat. Csomagolás közben azon gondolkodott, hogy vajon hova mennek ezután, de csak találgatni tudott. Reménykedett hogy megpróbálják megkeresni a Menedéket, mert az bizonyult a legjobbnak. Bár nem tudta mennyi idejük van addig ameddig ide ér a vihar, és azt se hogy hol van a Menedék és mennyi idő odaérni. Egyszer csak Clara, a húga lépett be az ajtón aki tizenkettő éves lett és így alig volt három évvel fiatalabb Sarahnál. Egymást nézték legalább egy percig aztán Clara megszólalt.
- Te is érezted tegnap?
- Mit? - kérdezett vissza Sarah mert nem volt benne biztos hogy egyre gondolnak.
- A csattanást? - nézett rá komolyan.
- Igen. El is ment az áram. - válaszolta Sarah vontatottan.
- Nem, nem ment el.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rá gondterhelten.
- Úgy hogy nem ment el. Te is hallottad a tévét. Ami a viharra figyelmeztetett. - Sarah csak bólogatott. - Nem értem miért mondták be hajnali háromkor? Nekem ez nem tetszik.
- Nyugodj már le. Valószínűleg azért mondták be mert minél hamarabb figyelmeztetni akartak. Mindig mindent túl gondolsz.
- Nekem ez akkor is fura. - mondta Clara és megvonta a vállát, azzal kiment a szobából. Sarah nem tudta megfejteni hogy mit értett azon, hogy nem ment el az áram, de nem foglalkozott vele inkább csomagolt tovább. Amikor kész lett berakta a kocsiba a csomagokat és visszament segíteni a húgának. A szülei figyelmeztették hogy egy idő után meg fognak válni a kocsitól, ezért úgy csomagoljon hogy minél könnyebben lehessen hordozni. Már ment befelé, amikor egy nagyobb széllökés miatt elesett. Tápászkodott föl és meglátott egy apró vas, vagy fém darabot, amibe egy alig látható jelet véstek. Talán nem is volt egész a jel, mert úgy tűnt hiányzik egy része. A jel egy szimbólum lehetett, ami egy körből és vonalakból állt amik minden irányból átmentek a körön és utána több pontban találkoztak. De a kör sem volt teljes úgyhogy lehet hogy félkört vagy holdat ábrázolt. El tette a zsebébe és bement a házba.