„Szeretem tán még az életemnél is jobban!" -Rose gyere, le ebédelni. -Megyek, anyám! -Na és, kincsem milyen volt az iskola? -Ugyanolyan, mint máskor. - Örülök, akkor biztos megint csupa ötöst kaptál. -Igen, anyám. Miután, mint mindig, a jegyeimet kitárgyaltuk, megint csak nem szólt hozzám. Nem mondtam most teljesen igazat az anyámnak, nem tudna mit kezdeni azzal, hogy szerelmes lettem ,és nem akarok férjhez menni ahhoz az ostoba, műveletlen Edwardhoz, mert ő még 18 éves létére is úgy viselkedik, mint egy 5 éves. Nem viccelek, az anyával jött az összes randevúnkra is. Ez azért már mégis, jó az elsőre oké, mert azt meg követeli az illem, de hogy az összesre, meg azért a modora sem tetszik, túl nyálas. Meg ha nem is szeretem, és már van olyan férfi, aki elrabolta a szívem, akkor ne várj mást. Lehet, hogy ő gazdagabb, mint a szerelmem, de olyan ostoba, mint egy szamár! James ennél sokkal jobb, ő figyelmes, segítőkész, okos. Egyszerűen tökéletes! Majd valahogy elő kéne hozakodnom ezzel anyámnál! -Min gondolkozol, lányom? „Itt a lehetőség." -Anyám, én szeretek egy férfit, de az nem Edward, de ugyanolyan nemesi sarj, mint mi vagyunk. -Hogy hívják? -James Johnson. - Ő tényleg nemesileg is oké, úgyhogy ha ő is szeret, akkor oké. -Köszönöm ,anyám, nem hittem, hogy ilyen könnyen bele fogsz menni. -Lehet, hogy durván bánok veled, de ez is csak azért van, hogy felkészítselek az életre, de azt sosem akarnám, hogy olyan férfihez menj hozzá, akit nem szeretsz teljes szívből! - Értem most már, szeretlek, anyám. - Én is szeretlek kicsikém. Hol ismerted meg ezt a Jamest? -A suliban elestem, és pont ő segített felállni. Jaj, anyám, bár ott lettél volna, ezt elmondani nem lehet ,olyan romantikus volt, azt hittem meg is csókol, de nem tette meg , na majd holnap, remélem. -Lányom, előbb meg kéne kérdezni őt, hogy egyáltalán viszonozza- e az érzéseidet. -Igaz, igaz, de én már most annyira imádom, tejesen bele estem azokba a Zafírkék szemekbe és az az aranyló hajkorona. Ő minden vágyam, bár ő is szerelmes lenne belém, de szeretném, azt elképzelni sem lehet annyira! - Elhiszem, kicsikém, de ne lovald bele magad ennyire, mert lehet, csalódni fogsz! - Tudom, anyám, de nem tehetek róla, nagyon szeretem. -Látom, kicsikém! *másnap* Még óra előtt összefutottam Jamesszel. - Szia, James! -Szia, Rose! -Figyelj, én szerelmes vagyok beléd. - Ő figyelj Rose , én nem vagyok szerelmes beléd. Legyünk csak barátok, oké? - Nem tudnám ezt elviselni, James, remélem, megérted, én szerelmet érzek irántad, és ez nem fog múlni, és ha nem kellek neked, hát inkább meghalok, mint tovább éljek keserűségben. Én nem elmenekülni akarok a fájdalom elől, de ha már úgyis tudom, hogy örökre neked adtam a szívem, és te nem vagy szerelmes belém, akkor minek szenvednék a fájdalomtól? - Én ezt is teljes mértékben megértem akkor szia! -Szia, eddig vissza tudtam fogni a könnyeim, de most végleg utat törtek maguknak. Gyorsan beszaladtam a vécébe, és elgondolkodtam, még az sem érdekelt, hogy becsöngettek órára. „Élnem kell nélküle is, de megéri e? határozotan nem!" Én szeretem ezt a fiút jobban, mint bármit és hogy ő nem így érez, az egy kicsit nagyon fáj. Nem tudom, nektek volt már ilyen? Írjátok meg. Ha igen, ti mit tettetek? Miután megnyugodtam ki siettem a suliból, és hazafelé vettem az irányt. Anyám nem volt itthon ,így magyarázkodnom legalább még nem kell. Bedőltem az ágyamba, és csak sírtam, hogy lehet ilyen igazságtalan az élet?! Aztán bevettem egy csomó gyógyszert, és lefeküdtem aludni.
*James szemszöge*
Annak a másnapján ,mikor hazudtam Rosenak az érzéseimről, mert nem tudtam volna vele maradni, mert engem már a szüleim oda ígértek kiskoromban egy másik lánynak, meg hallottam a rádióban az igazgatónő hangját, ahogy azt mondja, hogy: Rose Diamond a minap megölte magát. Nem hittem a fülemnek, bár a minap megmondta, hogy nem tud nélkülem élni, vagyis fölöslegesnek érzi, hogy éljen. Gyorsan, mielőtt jobban elkezdtem volna sírni, beszaladtam a vécébe, és ott határtalanul elkezdtem sírni. Mégis mit tettem? Egyszerűen csak az igazat kellett volna mondanom, hogy éljen a mai napig az egyetlen igaz szerelmem. Na, most mit tegyek? Ha én is megölöm magam, azzal nem oldok meg semmit, de nélküle nem élet az élet! Nagyon szeretem! Mit tegyek? Nekem most csak az jut eszembe, hogy én is megölöm magam, de szerintetek mit tegyek?
Szeretném, ha megírnátok a véleményetek.
